A Víz Keretirányelv előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban legalább jó ökológiai állapotba kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni minden olyan felszíni vizet, amelyek esetén ez egyáltalán lehetséges. A mesterséges tápanyag-forrásokon kívül az élő vizeket belső terhelés is éri. Kutatásunkban célul tűztük ki a nád (Phragmites australis L.) különböző növényi részeinek (avas nád levél, szár, rizóma) lebontási ütemének vizsgálatát avarzsákos módszerrel (két lyukbőségű eszköz felhasználásával: Ø=3 mm és Ø=900 μm), illetve a lebontás kezdeti szakaszára jellemző kioldódás vizsgálatát perkollációs kísérlettel. A különböző növényi szervek lebontási ütemének vizsgálata során megállapítottuk, hogy a nád szár tömegvesztése a leglassabb, míg a nád rizómáé a leggyorsabb. Az 513 napig tartó kísérletben a nagy lyukbőségű eszközökben a nád levél eredeti tömegének 66%-át, a rizóma 68%-át, míg a nád szár csupán 40%-át veszítette el. A 158 napos kioldódás vizsgálatnál a különböző növényi részekből származó, s vízben mérhető összes nitrogén és foszfor eltérő mennyiségű volt, de a kioldódás üteme hasonlóan alakult.