A téma aktualitását a spontán vetélések gyakorisága, valamint a veszteség feldolgozása során megjelenő pszichés történések előfordulása adja, mint a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz-zavar. A vetélést követően a nők pszichológiai alkalmazkodásának mutatói szignifikáns együtt járást mutatnak a partnertől kapott támogatás mértékével, ezért fontosnak tartottam a társas támasz jelenlétének az összefüggéseit megvizsgálni. A vizsgált mintát az elmúlt 6 hónapban spontán vetélésen átesett 91 nő alkotja, akiket közösségi médiafelületen 45 zárt csoportban értem el. A vizsgált minta átlagéletkora 32,9 év. A kérdőívcsomag az Események Hatása Kérdőívből, a Spielberger-féle Állapotszorongás kérdőívből, a Beck depresszió kérdőívből, a Társas Támasz kérdőívből és további demográfiai adatokból, szülészeti anamnézisből és általános kérdésekből állt. A társas támogatás globális mutatója, az érzelmi – információs támasz és az instrumentális támasz a depresszív tünetek mértékével közepesen erős fordított összefüggést, míg a szorongással gyenge fordított összefüggést mutatott. Az érzelmi-információs támasz bizonyult a legjelentősebb védő faktornak depresszió, a szorongás, a distressz általános mértéke és a hyperarousal szint tekintetében is. A bizalmi kapcsolatok száma szintén protektív tényezőnek bizonyult a szorongás és depresszió tekintetében. Az elkerülés és a hyperaousal tekintetében fordított összefüggés tapasztalható a gyermekek számával, mely gyermektelen nők esetén jelenik meg leginkább. A distressz átlagos értéke egyenes összefüggést mutatott a gyermekek számával, melynek hátterében állhat a veszteség feldolgozására rendelkezésre álló kevesebb idő a már meglévő gyermek esetén. A vizsgálat korlátai közé tartozik a minta nehéz elérése a téma érzékenysége miatt. A vizsgálat folytatásaként nagyobb elemszámú utánkövetés lenne kívánatos, melyben az esemény óta eltelt idő függvényében vizsgálnánk a mért változókat. A kutatás eredményei a magzati veszteség mentális egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos korai intervenciók, terápiás beavatkozások és pszichoedukáció jelentőségére hívja fel a figyelmet. Mindez az érintettek, a hozzátartozók és az egészségügyi személyzet tekintetében is kiemelt jelentőségű a pszichés vezetésben és a tünetek korai felismerésében.