Oldalláncban funkciós csoportot tartalmazó peptidek átmenetifém-komplexeinek koordinációs viszonyai. A vegyes fémkomplexek képződését befolyásoló tényezők vizsgálata.

Dátum
2011-05-09T07:38:27Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A Bioszervetlen Kémiai Kutatócsoport évek óta foglalkozik a neurodegeneratív betegségek kialakulásával, ehhez kapcsolódóan az amyloid  valamint a prion fehérjék fragmenseinek modellezésével. Ennek érdekében olyan hisztidintartalmú kelátképző vizsgálata volt a célunk, mely az elkülönült, eltérő fémion-affinitással rendelkező kötési helyeket volt hivatott modellezni: ilyen dipeptid a His--Lys. Hasonlóan izolált koordinációs lehetőségeket kínál a -GluCys, melynek biológiai vonatkozásaként az emlősök sejtjeiben megtalálható glutation, valamint a növényekben előforduló fitokelatinok említhetők meg. Várakozásaink szerint ezen vegyületek alkalmasak lehetnek több fémion megkötésére. A His--Lys szerkezetét tekintve aminosav- és hisztaminszerű koordinációra alkalmas. Alacsony tisztasága miatt a potenciometriás mérések akadályba ütköztek, azonban egyértelműen bizonyítottuk a Cu2L2 dimer komplex képződését tömegspektrometriai vizsgálatok elvégzésével. A -GluCys aminosavszerű valamint (S,O)-koordinációval rendelkezik, melynek modellezésére N-acetil-penicillamint és L--alanint alkalmaztunk. A potenciometriai mérések alapján megállapítottuk, hogy a fémionok az alaninra érvényes Irving-Williams sort nem követik az NAP esetén. UV-látható spektrofotometriai vizsgálatok eredményeként bebizonyosodott, hogy a Co(II)-ionok tetraéderes, míg a Ni(II)-ionok síknégyzetes elrendeződésű részecskéket alkotnak NAP-nal. A modellrendszerek alapján a Ni(II)-ionok mellett azonban a Zn(II)-ionok is hajlamosnak bizonyultak vegyes komplex képzésére, bár destabilizáció mutatkozott, tehát nem preferált az ilyen típusú részecske kialakulása. A -GluCys a modellrendszerhez képest jóval bonyolultabb volt, mivel számos folyamat ment végbe párhuzamosan fémionok jelenlétében: többmagvú, kénhidas komplexek kialakulása, oxidáció, hidrolízis, amidnitrogén-deprotonálódás és makrokelát-képződés. A kapott stabilitási szorzatok az NAP-hoz képest eltérő kötési módra engedtek következtetni, ami az (S,O)-koordináció mellett a terminális amino csoport axiális kötődését jelentette, így a dipeptid tridentát ligandumként viselkedett. A vizsgálatok eredményeként tehát megállapíthatjuk, hogy a His--Lys képes dimer komplex kialakítására Cu(II)-ionnal, a -GluCys azonban nem alkalmas elkülönült kötési helyek vizsgálatára, hiszen (S,O,NH2)-koordinációval, tridentát módon koordinálódik a fémionokhoz.

Leírás
Kulcsszavak
oldallánc, vegyes fémkomplex, bioszervetlen kémia, fémkomplex
Forrás