Az értelmi fogyatékos személyek életük során folyton szembekerülnek azzal, hogy nemcsak saját magukat kell legyőzniük, hanem embertársaik előítéleteit is, ahogy a munka világában is. Zárt „világként” jelenik meg előttük a nyílt munkaerőpiac. A foglalkoztatás szempontjából az értelmi fogyatékos személyek csoportját a fogyatékossággal élő emberek egyik leghátrányosabb helyzetű csoportjának lehet tekinteni. Hazánkban jelenleg az értelmi fogyatékos személyek esetében a foglalkoztatás helyszínei a szociális intézményi foglalkoztatás, az akkreditált munkáltatók által biztosított foglalkoztatás és a védett foglalkoztatás, amelyek növelik a szegregációt. A külső munkahely súlya a többihez képest még mindig elenyésző. A szociális foglalkoztatás végkimeneteleként gyakorlatilag nem jelenik meg a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedés, a statisztikai adatok nem mutatnak reális képet arról, hogy hány ember esik el a képességeihez mért foglalkoztatás lehetőségétől. Szakdolgozatom témájaként a B-A-Z Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ putnoki szervezeti egységében működő szociális foglalkoztatást jelöltem meg. Célom volt, hogy felmérjem elégedettek-e a foglalkoztatásban résztvevők a munkájukkal, illetve, hogy a szociális foglalkoztatás hozzájárul-e az életminőségük javulásához. Feltevésemet kutatásom eredményeivel igyekeztem igazolni, vizsgálva az életminőség dimenzióit (gyermekkor, intézményi foglalkoztatás, munka, anyagi helyzet, jövő, jövőkép) 10 interjú elkészítésén keresztül.