Szakdolgozatomban célul tűztem ki, hogy a napjainkban egyre inkább népszerűvé váló hálózatelméletet és hálózatkutatást, amelyet elsőként matematikai és fizikai problémák kapcsán vizsgáltak, a közművelődés viszonyában elemezzem. A hálózatelméleti szakirodalom felkutatása kapcsán elsőként Barabási Albert László fizikus ezen témában alkotott könyveit és tanulmányait tekintettem át, majd általa jutottam el Mark Granovetter szociológushoz és tértem át az e témában keletkezett társadalomtudományi cikkek vizsgálatához, hogy végül eljussak Rab Virág történész disszertációjához, amelyből 2019-ben könyv is megjelent. A könyvek és tanulmányok feldolgozása kapcsán egyértelművé vált számomra, hogy a közművelődés hálózattudományi vizsgálata olyan új módot tud adni a vizsgálatra, amely, mint komplex rendszert képes vizsgálni a közművelődési intézményeket és színtereket, azok kapcsolatait a közművelődés egyéb szereplőivel. A közművelődési rendszer kapcsán Juhász Erika (A felnőttek képzése és művelődése egykor és ma Magyarországon) és Maróti Andor könyveit tanulmányoztam és általuk mutattam be a közművelődés rendszerének szerves, hálózatos fejlődését. A kutatásomban a közművelődési feladatellátók hazai és nemzetközi kapcsolatait vizsgáltam. Az adatgyűjtés eszközének én is, mint sok más hálózatkutató, a kérdőíves módszert választottam. Ennek oka egyrészt a nagyszámú érintett, másrészt a fizikai távolság az egyes elérni kívánt közművelődési intézmények és közösségi színterek között.
A kutatás eredményeiből egyértelműen kiderült, hogy a közművelődés hálózatként működik. Átlagosan hat kapcsolattal rendelkezik egy közművelődési feladatellátó. A hálózatunk legnagyobb csomópontja a Nemzeti Művelődési Intézet. Számos nemzetközi kapcsolattal is rendelkeznek az egyes csomópontok (közművelődési feladatellátók), így a hálózat igen széles, országhatárokon is túl nyúlik.