Az elmúlt évtizedekben számos zenész és színész számolt be súlyos mentális problémákról, szerfüggőségről és sajnos közülük sokan vetettek véget életüknek. Ezzel egy időben szerencsére jó néhány zenei szervezet kezdte felismerni a zenészeket érintő mentális problémákat, ennek következtében már több olyan szerveződés is van a világban, ahol magas szintű támogatást és segítséget nyújtanak művészek számára. Jómagam is azzal a céllal kezdtem a kutatást, hogy felhívjam a figyelmet az előadóművészek mentális egészségének fontosságára, másrészt, hogy átfogó képet adjak az előadóművészek mentális egészségi állapotáról. A zenészek és színészek erős hajlamosságot mutatnak a depresszióra és a szorongásra, ezen felül jellemzőek rájuk a neuroticizmus és pszichoticizmus is. A kognitív érzelemszabályozással kapcsolatban a kutatók azt bizonyították, hogy az olyan nem adaptív kognitív érzelemregulációs stratégiák, mint a rumináció és önvád szoros összefüggésben állnak a depresszió, a szorongásos- és a hangulat-zavar kialakulásával. A kérdőívcsomag tartalmazta a saját demográfiai és előadóművészettel kapcsolatos kérdéseimet, a Derogatisféle Tünetlistát (Symptom CheckList, SCL-90R), és az Érzelem-reguláció Kérdőívet is (CERQ). A kérdőív kitöltésében 75 személy vett rész, 41 zenész és 34 színész, akik közül 40-en férfiak és 35-en nők voltak, valamint a kitöltők több mint 70%-a rendelkezik az előadóművészi tevékenységéhez köthető végzetséggel. Az eredmények alapján elmondhatom, hogy majdnem mindegyik hipotézisem beigazolódott, hiszen, a zenészek és a színészek pszichés tünetei szignifikánsan magasabbak a normál populációhoz képest és a pszichopatológiai tüneteket tekintve a depresszió magasabb szintjéről számolnak be. A harmadik hipotézisem ugyan nem igazolódott be, hiszen a zenészek és a színészek nem különböznek egymástól sem a szorongásban, sem a depresszióban. Ezzel szemben az is beigazolódott, hogy a mindkét csoport pozitív összefüggést mutat a depresszió és az önvád, valamint a szorongás és a rumináció tekintetében.