A tökéletes családról alkotott „eszménykép” automatikusan maga után vonja azt az ösztönös törekvést, hogy az anya, apa és az egészséges gyermek alkotta háromszögben megvalósulhasson a boldog és felhőtlen családi idill légköre, a várva várt gyermek születése után. Ezt a vágyteljesülést zúzza porrá azon családok esete, ahová valamilyen fejlődési rendellenesség következményeként fogyatékossággal élő gyermek érkezik. Az érintett családtagokban gyermekük „más” állapota érthetően sokkot és félelmet generál, mely pszichés trauma feloldásához elengedhetetlen lépés a krízis és krízismegoldás lélektani lépéseinek, a gyászfolyamatnak a „végig élése”. Az elfogadó, problémákra fókuszáló és a megoldási opciókat kereső hozzáállás tanúsítása a szélesebb családi környezet részéről nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők sikeresen kialakíthassák saját „érzelmi buborékjukat”, melynek intimitása és szeretetteljes légköre az átlagos családok életében magától értetődően jelen van a gyermek születésének pillanatától kezdve.