Olyan korban élünk, ahol hangsúlyt kell fektetni a testi egészség megőrzése mellett az egészséget meghatározó pszichés és szociális tényezőkre. A jó mentális egészség eléréséhez szükséges, hogy az egyén felismerje képességeit, meg tudjon küzdeni a mindennapi problémákkal és kapcsolatait építeni tudja. A mentális egészség fejlesztését és védelmét minél hamarabb kell elkezdeni, hiszen a fiatalkor sérülékeny életszakasza mentén kialakult pszichés elváltozások a felnőtt kor alapját képezhetik. Ebből kifolyólag vizsgálatunk célja volt az általános iskolás tanulók mentális egészségét felmérni, olyan mutatók tükrében, mint az önminősített egészség, az élettel való elégedettség, a pszichoszomatikus tünetek, és nem utolsó sorban az önértékelés. Továbbá célul tűztük ki, hogy kapcsolatot keressünk a mentális egészsége és a táras kapcsolatok minősége között. A felmérésünket egy névtelen, önkitöltős kérdőív segítségével végeztük, melynek összeállításában a 2014-es Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása című (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) kutatás kérdőíve volt segítségünkre. A vizsgálat 2019 tavaszi hónapjában készült, két Debrecenben található általános iskola 5. és 7. osztályos diákjainak körében (n=243). Az adatok elemzése során a nem és évfolyamok összevetéséhez khi- négyzet próbát, és T-próbát alkalmaztunk. Továbbá a függő és független változók közötti összefüggés elemzésére logisztikus regressziót alkalmaztunk. A kérdőívet kitöltő diákok szüleinek iskolai végzettsége sokszínű. Míg az apák 26,2 %-a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik, addig az anyáknak, közel hasonló arányban (23,9%) főiskolai végzettsége van. A válaszadók egészségi állapotának objektív mutatója szerint, a diákok 11,16 %-a küzd valamilyen tartós betegséggel. Szubjektív módon a fiatalok 54,51 %-a jónak vagy nagyon jónak ítélte meg egészségét. A magasabb évfolyamba járó diákok szignifikánsan rosszabbnak ítélték meg egészségüket (p=0,001). A mindennapok során észlelt egészségi panaszok jelenléte az egész mintában 19,6-os (SD=7,44) pontszámot ért el. A leggyakrabban előforduló tünet a kimerültség volt (40,77%), ezt követte az idegesség (27,71%) majd az ingerlékenység (22,94%) gyakori érzése. A felsorolt tünetek közül a szédülés érzését tapasztalták a legkevésbé (9,05%). A lányoknak összességében gyakrabban fájt a fejük (p=0,017), illetve a hasuk (p=0,053), mint a fiúknak. Az ingerlékenység (p=0,019) és az idegesség (p=0,014) érzésének előfordulása szignifikánsan magasabb volt az 7. osztályos tanulók körében. A diákok 86,27%-a elégedett életével és átlagosnak, vagy annál jobbnak gondolta azt. A 7. évfolyamban vizsgált önértékelés átlagos pontszáma 26,88 (SD=5,88) volt. A fiúknak szignifikánsan magasabb volt az önértékelése (p <0,001). A diákok többségére jellemző, hogy családja (25,09 SD=4,88), és barátai (24,26 SD=5,40) támogatják. A családban történő kommunikáció 17,29 pontot ért el a skálán, ami megfelelőnek tekinthető. A szülői kontroll kevésbé van jelen a diákok mindennapjai során (14,44 SD=3,63). A társas kapcsolatok és a pszichés jólét mutatóinak függvényében kiderült, hogy a családon túl a baráti és iskolai kapcsolatok is kapcsolatban állnak a jó mentális egészség elérése érdekében. A kapott eredmények azt mutatják, hogy már az általános iskolások körében is jelen vannak a mentális egészség problémák. A változás időszakában megtapasztaló fokozott érzelmi hangulat, a személyiségfejődés nehézségei, mind nagy terhet rónak a fiatal szervezet lelkileg kiegyensúlyozott fejlődésére. Az azonban egyértelmű, hogy ebben az életszakaszban a szocializációs környezet nagy hatással lehet a kamaszok pszichés jólétére. Ezért fontos, hogy a mentális egészség védelme érdekében a társas kapcsolatok határai mentén, olyan prevenciós programok kerüljenek a fókuszba, amelyek a fiatalokat érintő két legnagyobb színtéren valósulhat meg, ami az iskola és a családi környezet.