A dolgozat a szemescirok üzemi teljesítményét és hozamstabilitását vizsgálja két, egymáshoz közeli, hasonló adottságú gazdaság 2020–2024 közötti táblaszintű adatai alapján. Az összehasonlítás egységes hozammutatóra, szórásra és variációs együtthatóra épül, az elővetemény-kategóriák és a fenofázis-alapú csapadékablakok figyelembevételével. A technológiai különbség a 76 cm-es sortávú rendszer és az ikersoros, intenzívebb térállás miatt áll fenn. Markáns évjárathatás volt kimutatható a vizsgált időszak alatt. A hozamszintet és a szórást elsődlegesen nem az éves csapadékösszeg, hanem a vízellátás időzítése magyarázza, döntő az április–júniusi periódus, a késő nyári csapadék önmagában nem képes a korai hiányt kompenzálni. Előveteményben a korán lekerülő, alacsony maradványterhelésű kultúrák adták a kiegyenlítettebb teljesítményt, míg tavaszi kapások után nagyobb kelési heterogenitás és variancia jelent meg. A nitrogénreakciók alapján a közepes dózissáv biztosította a legjobb hozamszint–stabilitás kompromisszumot. A túlzott adagok hozamplatót és szórás növekedését okozták. Következtetésként a szemescirok klímareziliens, gazdaságos alternatíva lehet csapadékhiányra hajlamos táblákon, ha a térállást, a tőszámot és az N-stratégiát a korai vízellátottság és a kedvező elővetemény feltételeihez igazítjuk.