A távmunka napjainkra nemzetközi és hazai szinten széleskörben elterjedt és ismertté vált munkavégzési forma, mely sajátos munkakultúrával rendelkezik. A foglalkoztatási nóvum az 1970-es években alakult ki az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtizedek során jellemzővé vált a távmunka fogalom szabadelvű használata, mivel nem rendelkezik egységesen elfogadott definícióval. Napjainkban azonban egyre elterjedtebb, hiszen a munkavállalói preferenciák között élenjáró a rugalmas munkavégzési lehetőség igénye. Így a szervezetek szempontjából a távmunka értelmezése, valamint a bevezetése és alkalmazása további kérdéseket vet fel.

Jelen dolgozathoz szekunder kutatás keretében a szakirodalmakban használt nemzetközi és hazai távmunkafogalmakat elemeztük. Ennek alapján meghatároztuk a további elemzéshez szükséges saját munkadefiníciónkat, valamint a primer adatgyűjtés dimenzióit. A kutatásba két olyan szervezetet vontunk be, melyek biztosítanak távmunkalehetőséget a munkavállalók számára. Ezek vizsgálatához félig strukturált vezetői interjúkat készítettünk.

Konklúzióként elmondható, hogy bármely okból döntenek a szervezetek a távmunka bevezetése mellett, tudatos szervezéssel fenntartják annak lehetőségét.