Az eutanáziáról folytatott párbeszéd az egyetemes emberi jogok érvényre jutásáért folyó küzdelem óta egyre inkább jelen van a közéletben, az orvostudomány fejlődésével pedig egyre aktuálisabbá is válik. Ugyanis olyannyira fejlett az orvoslás, hogy a várható élettartam minden eddiginél nagyobb egy átlagos fejlett országban élő személy esetében, ez viszont magával hoz olyan jellegű problémákat, amelyekre egyelőre nincsenek konkrét és kielégítő válaszok. Minden állam jogi szabályozása kissé eltér e téren, viszont az általános tendencia mindenképpen a „halálba segítés” legalizálása felé mutat. Véleményem szerint az egyénnek egyre nagyobb igénye mutatkozik arra, hogy maga döntse el, mikor ért az útja végéhez. A modern és szekuláris ember számára már annyira nyilvánvalóvá vált, hogy gyakorlatilag életének minden történésére, körülményére befolyással lehet, hogy megrémíti azon lehetőségnek a tudata, hogy váratlanul, búcsúzás nélkül hagyja itt a szeretteit. Dolgozatomban bemutatom a „kegyes halál” formáinak mibenlétét, az általános nemzetközi joggyakorlatot, valamint megvizsgálom a svájci törvényhozás eutanáziára vonatkozó jogszabályhelyeit, a magyar joggyakorlatot pedig összehasonlításba helyezem a nemzetközi tendenciákkal, különös tekintettel a német szabályozásra.