A gyermekkori családon belüli bántalmazás nagy szerepet játszhat az érzelmi, kognitív és szociális diszfunkciók kialakulásában. A gyermekvédelemben élő gyermekek fokozottan veszélyeztetett populációt alkotnak ebből a szempontból. Célunk a gyermekkorban elszenvedett ártalmas élmények gyakoriságának, valamint a traumatikus élmények és a mentális és viselkedéses tünetek közötti összefüggések feltárása ezen populációban és összevetése a normál populációban megjelenő adatokkal. Vizsgálatunkban 154 lakásotthonban élő és 129 normál családi körülmények között élő gyermek vett részt (N=283). A gyermekkori ártalmas élményeket az ACE pontszám kalkulátorral mértük fel. A demográfiai kérdőív felvételével a gyermekvédelmi rendszerbe való bekerülésről és a gondozási helyek számáról nyertünk információt. A mentális-és viselkedéses tüneteket a Goodman-féle Képességek és Nehézségek kérdőívvel (SDQ) mértük fel. A tesztcsomag felvétele személyes találkozás során történt a gyermekvédelmi intézményekben. Eredményeink alapján a lakásotthonban élő gyermekek 92%-a tapasztalt legalább egy ártalmas élményt élete során, ebből 43,9% négy vagy annál több traumatikus élményt élt át. A vizsgált mintában magas az érzelmi, a viselkedéses, a hiperaktív és a kifejezett kortárskapcsolati problémák jelenléte. Többszöri gondozási hely váltás esetén gyakoribb ezen tünetek előfordulása. Normál populációval való összehasonlításban szignifikáns eredményeket találtunk a traumatikus élmények, a viselkedéses problémák, valamint a kortárskapcsolati problémák tekintetében. A korai ártalmas élmények magas fokú megjelenése, és a mentális és viselkedéses tünetek gyakorisága a lakásotthonban élő gyermekek körében a megfelelő pszichológiai kezelésre, valamint a prevencióra hívja fel a figyelmet.