A tanúvédelem a büntetőeljárásban
dc.contributor.advisor | Kardos, Sándor | |
dc.contributor.author | Veress, Oszkár Tibor | |
dc.contributor.department | DE--TEK--Állam- és Jogtudományi Kar | hu_HU |
dc.date.accessioned | 2010-01-14T07:52:57Z | |
dc.date.available | 2010-01-14T07:52:57Z | |
dc.date.created | 2010-01 | |
dc.date.issued | 2010-01-14T07:52:57Z | |
dc.description.abstract | A bizonyítás éppoly meghatározó része a büntetőeljárásnak, mint amilyen meghatározó eszköze a bizonyításnak a tanúvallomás. A tanú az eljárásnak az egyik legösszetettebb helyzetű szereplője, mivel nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is többrétűek, szerteágazóak, ráadásul gyakran akarva-akaratlan is az eljárás szereplőjévé kell válnia, mivel tanúvallomást tenni állampolgári kötelezettség. Azonban, mint ahogy arra már Werbőczy István Hármaskönyvében helyesen rámutatott, kiemelt fontosságú a bizonyítás során az, hogy ,,tanúvallatás helyesen és törvényes módon mehessen végbe”.Ennek feltételei között első helyen szerepel a szabadág. Az, hogy a tanú szabadon, mindennemű befolyástól mentesen tehessen tanúbizonyságot. Ez a kérdéskör máig megőrizte aktualitását, és hatályos büntető eljárásjogunk is részletesen foglakozik rendelkezései között a tanúzás feltételeivel. A 90-es évektől kezdve, a szervezett bűnözés megjelenésével és felerősödésével azonban egyre gyakoribb tendenciává vált a tanúk megfélemlítése és a tanúvallomások befolyásolása. E körülményekre tekintettel kijelenthetjük, hogy tanúnak lenni egy negatív szereppé vált. A tanúnak egyrészt kötelessége vallomást tenni, ez akár államilag is kikényszeríthető, másrészt kötelezve van az igazmondásra, s ha ennek nem tesz eleget büntetőjogi hátrányok is érhetik. Mindezeken túl számolni kell a tanúnak a szervezett bűnözés hatására kialakult őt és esetleg hozzátartozóit fenyegető potenciális veszélyekkel. Mindezek ellenére olykor tanúi lehetünk annak a ténynek, hogy a hatóság magára hagyja a tanút miután az eljárás szempontjából releváns információk birtokába jutott. Ezzel összefüggésben érthető módon csökkent a tanúzási kedv, ami a hatóságok munkáját nagymértékben visszavetette. Így előtérbe került az a gondolat, hogy igenis a tanút védeni kell, mert meghatározott esetekben csak így várható el tőle, hogy szabadon, kényszer nélkül tegye meg vallomását. Így vált a bűnözés, ill. a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés és az igazságszolgáltatás eredményes működésének kulcsfontosságú kérdésévé a tanúvédelem. | hu_HU |
dc.description.corrector | N.I. | |
dc.description.course | Jogász | hu_HU |
dc.description.degree | régi képzés | hu_HU |
dc.format.extent | 75 | hu_HU |
dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/91159 | |
dc.language.iso | hu | hu_HU |
dc.subject | büntetőeljárás | hu_HU |
dc.subject | szervezett bűnözés | hu_HU |
dc.subject | tanúvédelem | |
dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Jogtudomány | hu_HU |
dc.title | A tanúvédelem a büntetőeljárásban | hu_HU |