Diplomamunkám során a PTA (1,3,5-triaza-7-foszfaadamantán) tartalmú N-metil-P(V)-spirofoszforán típusú vegyületnek az antimikrobiális hatását vizsgáltam hígításos módszerrel Ag(I)-ionok jelenlétében, valamint távollétében. A vizsgálatokhoz egy N-metil-származékra volt szükségem, ami nem képez csapadékot az ezüst(I)-ionokkal. A metil-triflát segítségével hagyományos oldószeres módszer során sikeresen előállítottam az N-metil-7-(2-karboxietil)-PTA-triflátot (2b). A triflát-sót oldat fázisban jellemeztük 31P-, 13C-, 1H-NMR spektroszkópiával, illetve meghatároztuk szilárd fázisú molekulaszerkezetét röntgendiffrakciós módszerrel. Az antimikrobiális vizsgálatokat három mikroorgnaizmuson végeztem az N-metil-7-(2-karboxietil)-PTA-jodiddal (2a), az N-metil-7-(2-karboxietil)-PTA-trifláttal (2b), és „in situ” képzett Ag(I)-tartalmú anyaggal (ezüst-triflátból és 2b-ből áll) és a standardként alkalmazott ezüst-trifláttal. Az eukarióta élőlények esetében a Saccharomyces bayanus élesztőgombát, a prokarióták közül pedig a Bacillus subtilis (Gram-pozitív) és Pseudomonas putida F1 (Gram-negatív) baktériumfajokat vizsgáltam meg. Megfigyeltem, hogy az előállított anyagok rendelkeznek-e antimikrobiális hatással, illetve, hogy milyen koncentráció-tartományban fejtik ki hatásukat.