A felkar vállízület közeli vég töréseinek ellátási lehetőségei

Abstract

A humerus proximalis végének törései az összes töréstípus 4-5%-át teszik ki. A töréstípus több mint kétharmada az idősebb korosztályt érinti, főleg az idős nők osteporotikus csontja jelenti a fő rizikótényezőt. Általában kinyújtott karra történő esés, vállra esés okozza a sérülést. A betegek legtöbbször az azonnal jelentkező fájdalomra panaszkodnak. A váll mozgásai beszűkültek, duzzanatot, ecchymosist látunk. Fizikális vizsgálatnál figyelemmel kell lennünk az esetleges ér- és idegsérülésekre. Elsőként röntgen vizsgálatot végzünk antero-posterior, trans-scapularis, és axillaris nézetből. Ha szükséges a vizsgálatokat CT, MR, és UH vizsgálattal egészíthetjük ki. A törések nagy százaléka konzervatív úton kezelhető, mely során a kart valamilyen kötési technikával immobilizáljuk zárt repositiot követően. Ilyen pl.: Gilchrist-kötés, Desault-kötés stb.. A kötés felhelyezésének kezdete után egy héttel megkezdhető a funkcionális és fizikoterápia. Műtéti kezelés során először zárt vagy nyílt repositio történik. Különféle műtéti technikák ismertek: Percután tűzés, lemezes ostheosynthezis, velőűr sínezés, velőűr szegezés, hemi- vagy total arthroplastica. Minden műtéti technikának megvan a maga előnye és hátránya is. Dolgozatomban az egyéni munka során kapott adatok és felhasznált irodalom segítségével a következő eredményekre jutottam: A Percután tűzés során a bőrön keresztül bevezetett tűződrótokkal rögzítik a törtdarabokat. A műtét előnye a többi technikához képest, hogy minimális invazív, tehát kisebb megterhelést jelent a betegek számára és alacsony a fertőzés veszélye. Hátránya, hogy a drótok nem túl erős stabilitást biztosítanak. A lemezes ostheosynthézis és velőűr szegezés sokkal nagyobb stabilitást biztosít. mint a percután tűzés. Hátrányuk, hogy invazív beavatkozások, nagyobb megterhelést jelentenek a beteg számára és nagyobb a fertőzés kialakulásának esélye. Éppen ezért ezeket a technikákat inkább a fiatalabb korosztályban végzik. A legnagyobb stabilitást és a legjobb funkcionális kimenetelt a lemezes ostheosynthezistől és velőűr szegezéstől várhatunk, míg a percután tűzés inkább egyszerűbb, stabilabb törések és idősek kezelésére alkalmas.