Az ember és a természet viszonya a civilizáció fejlődésével párhuzamosan folyamatos átalakulásban van. Míg az ókorban még a természet iránti tiszteletről beszélhetünk, addig a középkor a természetet leigázandó és kihasználandó térként kezelve a természet védelmének kérdése megszűnt létezni. Az ipari forradalom az erőforrások fokozott ütemű kizsákmányolását is magával hozta, súlyos környezeti problémákat okozva; ekkor jelentek meg az első környezetvédelmi mozgalmak. A 80-as években a környezeti nevelés egyre hangsúlyosabb szerepet kapott, illetve egyre meghatározóbbá vált a környezettudományos szemlélet. Fókuszba került a víz, levegő és talaj védelme, a természeti erőforrások felelős használata. Ezzel párhuzamosan a hangsúly eltolódott a társadalmi problémák felé és az ökológiai és rendszerszemléletű megközelítés célul tűzte ki a társadalom belső problémáinak felismerését és megoldását. Hazánkban a környezeti nevelés az 1970-es években kapott lendületet, amikor az oktatásban egyre nagyobb figyelmet fordítottak a környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdéseire. A környezeti témájú oktatóprogramok célja a környezettudatosság erősítése volt. Napjainkban a környezeti nevelés már szorosan integrálódott az oktatási rendszerbe, kiemelten kezelve a fenntarthatóság, valamint a környezeti problémák komplex kezelésének fontosságát. A modern környezeti nevelés ökológiai és holisztikus szemléletet képvisel, természet- és társadalom központú, törekszik a realitásra és együttműködésre nevel. Az elméleti tudás átadásával párhuzamosan ösztönöz egy gyakorlatias, fenntartható életmód kialakítására és a környezetvédelmi kihívások megoldásában való aktív részvételre készít fel. A környezeti szemléletformálás fontos színterei és hatékony eszközei a tanösvények, hiszen ma már nem lehet a természetet csak hangzatos lózungokkal vagy önmagában a törvény erejével védeni. Ehhez nevelésre és társadalmi összefogásra van szükség. A tanösvények sokat változtak és fejlődtek a Ciklámen tanösvény (Sopron fölött, 1971) és a Horotna-völgyi erdei tanulóút, 1972) óta. Dolgozatomban röviden bemutatom a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) Kolon-tavi törzsterületét, ahol az emberi jelenlét már a bronzkorból ismert. A török hódoltság kisebb, míg a 20. sz. intenzív mezőgazdasági gyakorlata, a lecsapolások és a tőzegbányászat súlyos, néhol visszafordíthatatlan károkat okozott a területen. A rehabilitáció a nemzeti park megalapítása után kezdődött el és ma ismét változatos élőhelyek, nádasok, tavak, gyepterületek és erdőfoltok adnak otthont számos védett és fokozottan védett növény- és állatfajnak. Ramsari terület, bioszféra és biogenetikai rezervátum, a Natura 2000 hálózat része. Dolgozatomban a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) Kolon-tavi törzsterületén létrehozott Kolon-tavi Fürkésző Oktatóközponthoz tartozó, hét állomásból álló digitális tanösvény tartalomfejlesztését tűztem ki célul. Elkészítettem a digitális megjelenítés alapját képező anyagot, melyben a gyógynövények általános bemutatása (1. állomás) kiegészül a Kolon-tavi törzsterületen fellelhető gazdag gyógynövényflóra 6 képviselőjének ismertetésével, amelyek közül mindenik szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is. A mezei kakukkfű, a kis ezerjófű, a gyepűrózsa, az orvosi zilíz, két cickafark-féle és a nagy csalán részletes, a gyógyhatásukat is ismertető bemutató kiegészül egy tudástárral, ahová az egyes növények kevésbé közismert, érdekes történeteit gyűjtöttem egybe, a múltból és jelenből egyaránt. Fontos kiegészítője a terepi foglalkozásnak egy foglalkoztató füzet, amelyben színes, változatos kihívást (is) jelentő feladatok kaptak helyet, amelyek az új ismeretek elmélyítésén túl számos készség és képesség fejlesztését is célozzák. Fontos számomra a hulladékkezelés fogalomköre, így a terepi foglalkozás végén helyet kap a komposztálás fogalmának és gyakorlatának megismerése is. Munkám befejeztével javaslatokat fogalmaztam meg a Nemzeti Park Igazgatósága felé. Javaslom (1) a bemutatott tanösvényi tematika lefejlesztését és gyakorlati alkalmazását; (2) egy 3 évszakos gyógynövénykert kialakítását és fenntartását; illetve (3) a komposztálás elméletét és gyakorlatát bemutató egység létrehozását.