A kardiológiai klinikai gyakorlatban egyre nagyobb teret nyer a rehabilitáció, ugyanis hatásossága tudományos vizsgálatokon és bizonyítékokon alapul, indikációs köre az elmúlt évtizedekben napjainkra jelentősen kiszélesedett. A klinikai hatékonysága mellett, költséghatékonysága is említést érdemel. A kardiológiai rehabilitáció három legfontosabb alappillére a mozgásterápia, az életmód változtatás és a betegek pszichés vezetése. A rehabilitációs programnak három fázisát különböztetjük meg, az I. vagy akut fázist, a II. vagy konvaleszcens fázist (amely két további szakaszra osztható, korai konvaleszcens és késői konvaleszcens szakaszokra) és a III., posztkonvaleszcens vagy fenntartó fázist. A betegek számára az intézeti keretek között zajló rehabilitációs program mellett, ambuláns-otthon alapú rehabilitációra is van lehetőség, aminek segítségével a programban résztvevők száma növelhető és jobb beteg-együttműködést is eredményez. A kardiológiai klinikai gyakorlatban a rehabilitációt egy multidiszciplináris modell alapján felépülő team végzi. Elmondható, hogy a kardiológiai rehabilitáció a szekunder prevenció eszközeként nagy segítséget nyújt a szívbetegek felépülésében és a hétköznapokba történő visszailleszkedésben. Életvezetési tanácsadással, megfelelő gyógyszeres terápiával, testmozgással, a szívbetegek életszínvonala és várható élettartama növelhető, megelőzhető egy újabb akut esemény bekövetkezése.