Az emberek többségének megmagyarázhatatlan és érvekkel alátámaszthatatlan az a tény, hogy a 21. században is történnek csecsemőgyilkosságok nemcsak Magyarországon, de a világon szinte mindenhol. Az újszülött sérelmére elkövetett emberölés jogi megítélése az elmúlt évszázadok során és a közelmúltban is a legvégletesebb változásokon ment keresztül. Míg a középkorban de még az újkor elején is egész Európában a lehető legszigorúbban büntették, addig a XIX. században a felvilágosult racionalista gondolkodás a legenyhébben büntetendő emberölési tényállás a gyermekölés kialakulását eredményezte. Az eltérő megítélés oka a jog világában a különböző büntetőpolitikai célok, eszközök megválogatásában van. Egy állam büntető politikájának kialakításában nagyon sok tényező játszik szerepet – a társadalom biztonságérzete, az országot aktuálisan kormányzók által preferált értékek, a nemzetközi tendencia, a jogharmonizáció szükségessége és még számos egyéb összetevő. Az újszülött megöléséről, mint önálló tényállásról való gondolkodáshoz elengedhetetlen tisztában lennünk azzal, hogy a probléma mennyire komplex, szerteágazó. Az újszülött megölése azokban az országokban képezi az emberöléses cselekmények jelentős részét, melyekben a születésszabályozás nem megoldott, valamint tiltott a terhesség megszakítás is. Hazánkban, az 1950-es években ért el jelentős számot az újszülöttek élete elleni bűncselekmények száma, a 1960 –as évektől előfordulási gyakorisága csökkent, azonban napjainkban is az életellenes cselekmények mintegy 8-10 %-át teszik ki.