A roma/cigány származású gyermekek integrációs lehetőségei Tiszavasváriban

Abstract

Az óvodapedagógia komplex társadalmi szerep. Nem elég az óvodapedagógusnak az a hite, hogy az a munka, amit végez, az kizárólag az óvodai csoportszobára vonatkozik. A társadalmi szerepvállalás szükségszerű és kihat a lokális társadalmi környezetre! Az óvodapedagógus tevékenysége nem egy elszigetelt tevékenység. Társadalomtörténeti helyzetben, ma ez a tevékenységi forma komplex tevékenységi forma. A lokális közösség szempontjából fontos hatása van a tevékenységének. Ilyen módon figyelembe kell venni, minden óvodapedagógusnak, hogy mindaz, amit tesz, annak tétje van, mert elképzelhető, hogy a csoportjába járó halmozottan hátrányos, vagy hátrányos helyzetű gyermeknek lesz életesélye. Áttételesen ez a személyes érdeke is a pedagógusnak, mint társadalmi szereplőnek. Ez egy speciális helyzet az óvodapedagógus számára. Ha én, mint óvodapedagógus, - jelen esetben leendő óvodapedagógus - felismerem, hogy ez túlmutat a mindennapi munkámon és kellő tudatossággal közelítek a helyzethez, akkor működni fog! Mert nincs olyan gyerek, akiben ne lenne valami lehetőség! Az előbbi felvetésekből adódik a dolgozatom kérdésköre. Egyrészt Tiszavasvári város vezetőivel, úgynevezett kulcs aktoraival felvett strukturált interjúk alapján kívánom elemezni a városvezetők véleményét a halmozottan hátrányos és hátrányos helyzetű óvodás korú gyermekek integrációjáról. Másrészt kísérletet teszek a településem, mint lokális közösség etnikai alapú feltérképezésére, úgymint a roma és magyar lakosság fizikai elhelyezkedésére a településen belül. Harmadrészt Tiszavasváriban dolgozó óvodapedagógusok körében lefolytatott attitűdvizsgálatot mutatok be. Célja, annak a felvetésnek a vizsgálata, hogy az óvodapedagógusok mennyire elfogadóak, és befogadóak a roma származású gyermekkel szemben. Hogyan viszonyulnak a jelenlegi demográfiai mutatókhoz és nem utolsó sorban fontos társadalompolitikai kérdésnek ítélik-e meg a roma származású gyermekek integrációját.