A hazai oktatáspolitikában számos rendszerszintű változási folyamat történt az idők folya-mán. A legutóbbi újítás, amely a tanárképzést érinti, módosította a képzés főbb tanulmányi területeit és arányait, így az elméleti ismeretek megszerzése mellett előtérbe került a gya-korlati tevékenység mélyebb elsajátítása, illetve megjelent benne a pedagógusok minősítő rendszere is. A tanárjelölteknek tehát a gazdasági, társadalmi, kulturális, technológiai válto-zások mellett szert kell tenniük olyan képességekre, készségekre, amelyek segítik, hogy fel-adatukat minél nívósabb szinten tudják teljesíteni. Mielőtt azonban hasznos, alkotó tagjai lehetnének a pedagógustársadalomnak, meg kell ismerniük a törvényeket követő változáso-kat, tanterveket, hiszen a gyakorlat világában az ezekben való tájékozottság teszi alkalmassá őket, hogy az új kompetenciákat, pedagógusszerepeket tudják alkalmazni és beépíteni minő-ségi, tervező munkájukba. A dolgozat témája az elméleti ismeretek rövid áttekintését követően a tanárjelöltként végzett munkám tapasztalatainak reflexiója, a tanári munkamenetben használt tanári attitűd, módszertan kiválasztása, a diszciplináris tudás alkalmazása azonos témájú tananyag, külön-böző osztályokban tanított tervező munka összehasonlítása a két tanítási gyakorlatom alatt. Szakdolgozatom ezen az úton haladva mutatja be a személyiségfejlődésemet, változásomat a tanítási gyakorlatok alatt szerzett tapasztalatok tükrében.