Jelen értekezés célja, hogy a klasszikus angol detektívtörténet aranykorának (Golden Age) legjelentősebb képviselői közé tartozó három írónő, Margery Allingham, Dorothy L. Sayers, és Josephine Tey detektívregényeiben megvizsgálja az angolság mítoszát megidéző szimbólumok, emlékezethelyek szerepét, valamint az ebből fakadó ellentmondásokat, feszültségeket – mindezt a nosztalgia és emlékezet mechanizmusainak középpontba állításával. A dolgozat további célkitűzései közé tartozik annak bemutatása, hogy a műfaj – a klasszikus krimi – a látszólag sematikus narratív struktúra ellenére meglehetősen intenzíven reagált az 1920-1950-es évek között végbemenő kulturális és társadalmi változásokra, és meghatározó szerepet játszott a korszak emlékezetpolitikájának felülvizsgálatában. Ennek a felismerése egy szélesebb kritikai irányzatnak tulajdonítható, amely az ún. „középfajú” (middlebrow) irodalom újraolvasását kezdeményezte, melynek része a klasszikus krimi is. A middlebrow irodalom legfontosabb fókuszpontja, így az Aranykor detektívregényeié is, a középosztály válsága, szerepe, identitása a két világháború közötti időszakban. Az első világháborút követő drasztikus társadalmi és kulturális változásoknak köszönhetően a (viktoriánus) múlt újrateremtésére, egy mitikus Anglia megidézésére és az oda való visszatérésre irányuló erőteljes nosztalgikus vágyódás figyelhető meg a középfajú irodalomban, ezen belül a detektívtörténetben, mely utóbbit azonban semmiképp nem kezelhetjük homogén egységként. A dolgozat újdonság, hogy szövegközeli elemzések révén kimutatja: a három szerző a korábbi kritikai megállapításokkal ellentétben nem tette magáévá fenntartások nélkül az első világháborút megelőző világ újrateremtésére irányuló nosztalgikus vágyakozást, hanem ellentmondásos módon viszonyult a nosztalgikus attitűdökhöz és a múltra való emlékezéshez. Értekezésemben éppen ezt a kettősséget igyekszem vizsgálni a resztoratív és reflexív nosztalgia - kétosztatúsága alapján. A nosztalgia és emlékezet mechanizmusait azonban csak konkrét helyek, szimbólumok emlékezetpolitikai szerepének vizsgálata révén lehet feltárni, amihez Pierre Nora emlékezethely-fogalmára (lieux de mémoire) támaszkodom. Ez lehetővé teszi, hogy a műfajt magát is a középosztály emlékezethelyeként kezeljem, de mindezt úgy, hogy az ezzel együtt járó ellentmondásokat is következetesen is feltárjam. Vizsgálatom elsősorban arra irányul, hogy ez az emlékezetfoszlányokra épülő törékeny miliő hogyan bomlasztja fel belülről saját magát, pontosabban, hogy az egyes helyekhez, karakterekhez csatolt emlékezetpolitika mennyire bizonytalan és működésképtelen. Több regény továbbá azokat a szorongásokat és elfojtásokat is dramatizálja, melyek az emlékezet által fenntartott mesterséges környezetből erednek, és törvényszerűen előrevetítik a bűncselekmény bekövetkezését. Ez a megközelítés nemcsak arra világított rá, hogy a klasszikus krimi fontos szerepet játszott a két világháború közti időszak emlékezetpolitikájában, de azt is lehetővé tette, hogy megvizsgáljam, ezek a szerzők miként viszonyultak a nosztalgikus hangulatból táplálkozó eszképizmushoz. Ennek feltárása során azt a következtetést vontam le, hogy ezekben a szövegekben a resztoratív és a reflexív nosztalgia összecsúszik, a szerzők egyszerre tesznek kísérletet egy mitikus, idilli Anglia megidézésére és kezdik ki vagy zúzzák szét ezt az illúziót. A disszertáció azokat az emlékezethelyeket emeli ki, amelyek mindhárom szerzőnél jellemzően megjelennek. Ezek elsősorban az alábbiak: a vidéki táj vagy történelmi város, a vidéki kastély és uradalom, a viktoriánus ház vagy éppen külvárosi otthon, a hétköznapi rituálék, valamint a gentleman-detektív és a female gentleman alakja.

The aim of the present dissertation is to revise the dynamics of nostalgia and memory in Golden Age crime fiction produced by leading female authors, Margery Allingham, Dorothy L. Sayers, and Josephine Tey, in the hope of proving that these texts actively engaged with the social and cultural upheavals of their times and played a significant role in the memory politics of the period between the 1920s and 50s. Recent criticism has shown that Golden Age crime fiction, although it had been pejoratively labelled as escapist literature, played a significant role in negotiating issues of class, gender and war traumas in the aftermath of World War I. This recognition is due to the vivid academic interest which started around the 1990s focusing not only on classical whodunits but the whole corpus of middlebrow literature which Golden Age crime fiction is traditionally seen as a part of. Also, the social and cultural upheaval after the war resulted in a more introspective attitude and an obsession with the past arising from nostalgic longing. Most of the studies on middlebrow literature between the 1920s and the 1950s have memory, nostalgia, gender, middle-class anxieties and the myths of Englishness in their focus, claiming that these texts adopt an elegiac tone lamenting the lost hegemony of the upper-middle classes due to the appearance of the new, modern middle classes after the Great War. Even though a version of nostalgic escapism is not far from Golden Age authors, the novels discussed in the present dissertation present a more complex set of attitudes: these novels, although many of them might be said to embody escapist cultural nostalgia, are also critical of a memory politics based on nostalgia, frequently staging the fatal consequences of the bracketing of the present which such a nostalgic attitude entails. This is precisely what the present dissertation undertakes: to explore some of the cultural implications, ambiguities and tensions of Golden Age crime fiction, focusing on issues of cultural memory and nostalgia as they are implicated in and interact with issues of class and gender. I show that the ambiguities of Golden Age crime fiction originate in the conjuncture of two types of nostalgia: restorative and reflective. Further, I suggest that the workings of nostalgia and memory in Golden Age crime fiction cannot be explored without an investigation of the psychological and cultural investment in particular places. The conscious planning of what and how to remember triggers the dynamics of memory and forgetting which turns the genre itself into a lieu de mémoire of middle-class memory. This term was coined by Pierre Nora, who uses it as the pivot of an overarching historical framework, speaking about the adverse way in which modernity affected traditional social cohesion, including forms of memory. My dissertation explores how Golden Age fiction creates lieux de mémoire while at the same time exploring the workings of such sites of memory, both endorsing and critiquing the claim that such sites can resurrect the past and create the impression of a timeless existence through certain symbols where the search for a mythical essence of Englishness may unfold. My inquiry reinforces the findings of recent studies of Golden Age crime fiction in the sense that this body of fiction, far from being frozen into its timeless puzzle pattern, was truly contemporary, with a capacity to reflect on the controversies of a changing culture and society in the interwar period regarding class, gender and memory. Although there is a wide spectrum of lieux de mémoire in which the collective memory of the nation or a class is trying to embody itself, I have considered the ones which recur in all the three writers. My analysis has mainly focused on locations, such as the countryside and small historic towns, diverse types of dwellings, like the country house, Victorian and suburban homes, everyday rituals, and two figures: the gentleman detective and the female gentleman.