A vízrendezési munkálatok kezdve a 19. századtól jelentős mértékben megváltoztatták hazánk vízrajzának arculatát, a hazai vízfolyások közül a Körösök vízgyűjtőjének vízfolyásait formálták át a legnagyobb mértékben. Ezek közül is kiemelkedő volt a Berettyó vízrendszerén végzett szabályozási munkálatok, mely révén nem csak a folyó hazai szakaszának hosszát csökkentették, medrének egy jelentős részét ásott mederbe terelték, majd Körösladánynál a Sebes-Körösbe vezették. Alsó szakaszát a Hortobágy-folyóval hozták összeköttetésbe, mely szakaszt napjainkban Hortobágy-Berettyó néven ismerünk. A vizes élőhelyek kiterjedésének drasztikus mértékű (>90%) csökkenése révén a mesterségesen létesített vízfolyások – mint amilyen a Hortobágy-Berettyó egy jelentőségteljes szakasza – kiemelkedően fontos élőhelyet, egyben menedéket nyújt a vízi élőlények számára, illetve számos rekreációs tevékenység, mint pl. a horgászat kiemelkedő színterei. Vizeink ökológiai állapotának élőlényalapú értékeléséhez az egyik főpillért a halak, mint élőlénycsoport adják, a halfauna összetétele alapján pedig pontosabb képet kaphatunk a vizsgált víztest ökológiai állapotát, valamint a további teendőket illetően. Habár a Hortobágy-Berettyó az irodalmi adatok alapján egy értékes halfaunával bíró vízfolyásunk, a halfaunával kapcsolatos legutóbbi felmérések 2009-ből származnak. Annak érdekében, hogy tájékozódhassunk a vízfolyás halfaunájának állapotáról, a fajösszetételében bekövetkezett esetleges változásokról, a vízfolyás alsó szakaszának ökológiai állapotáról, elvégeztük a főcsatorna halalapú ökológiai állapotértékelését, melyhez különböző diverzitási mutatókat, valamint a Magyar Multimetrikus Halindexet (HMMFI) használtuk, illetve felmértük néhány, gazdasági szempontból értékes halfajunk testparamétereit és kondícófaktorát, mely szintén értékes adatokkal szolgál a vízfolyás és benne található halközösség ökológiai állapotáról. A mintavételek eredményei alapján összesen 20 halfaj több, mint kétezer egyedét sikerült kimutatni a főcsatorna általunk vizsgált 4 mintavételi szakaszán. A fogott fajok közül mindössze 1 védett, ellenben 6 adventív faunaelem előfordulását sikerült regisztrálnunk. Gazdasági szempontból több nemes halfajunk juvenilis és adult egyede is előkerült. Ökológiai állapotát tekintve a vizsgált 4 mintavételi szakasz közül a főcsatorna karcagi és ecsegfalvi szakasza mérsékelt, míg a túrkevei és mezőtúri szakasza jó ökológiai állapottal rendelkezik. A kimutatott halfajok száma, valamint az abszolút (TA) és relatív természetvédelmi érték (TR) a vízfolyáson lefelé haladva a Hármas-Körösi torkolat irányába folyamatosan növekedett, mely egyrészt magyarázható a Nagykunsági-főcsatorna betorkollásának jótékony hatásával, és a Hármas-Körös torkolati hatásával. A mért háttérváltozók az alföldi csatornákra jellemző értékeknek voltak megfeleltethetők. Összességében elmondható, hogy a Hortobágy-Berettyó halfaunájának összetétele és ökológiai állapota alapján az alföldi csatornákéval megegyezik, kiemelkedő jelentőségű élőhely a Körösök vidékén.