Jelen dolgozat az érzelmi evés és a kiégés közötti összefüggéseket vizsgálja az érzelemszabályozással és a fizikai aktivitással együtt a COVID-19 veszélyhelyzeti időszaka alatt. A 217 fős magyar mintán végzett vizsgálat többek között mérsékelt erősségű pozitív irányú korrelációt (tau-b=0,313, p<0,001) tár fel az érzelmi evés és a kiégés között. Az érzelmi evés és az érzelemszabályozás között gyenge negatív irányú korreláció (tau-b=-0,121, p=0,013) állapítható meg. A kiégés és az érzelemszabályozás viszonyában közepes erősségű negatív korreláció (tau b=-0,323; p<0,001) tapasztalható. A fizikai aktivitás hatásait a továbbiakban még vizsgálni kell. Megállapítható azonban, hogy ezen a mintán a nők érzelmi evésbeli érintettsége szignifikánsan magasabb, mint a férfiaké. Az egyedülállók kiégésének mértéke szignifikánsan nagyobb, mint a házas, illetve élettársi kapcsolatban élőké, az elváltaké, és az özvegyeké. Összegezve az eredményeket az érzelmi evés mértéke a kiégés mértékével együtt növekszik. Az érzelemszabályozás alacsonyabb szintje mellett magasabb érzelmi evés értékek várhatók. A magas érzelemszabályozással alacsony kiégés szint jár együtt. Valamint felhívja a figyelmet arra, hogy az érzelmi evés esetén a pszichológiai éhségeket érdemes lenne figyelembe venni, a kiégéssel kapcsolatos vizsgálatok fókuszát pedig a munkahelyi kiégés mellett a családi élettel kapcsolatos és anyai, illetve szülői kiégésre is ki kellene terjeszteni.