Jelen dolgozatunk a felméréssorozat részét képző vízfizikai és vízkémiai vizsgálatok eredményeit, illetve az Országos Térinformatikai Adatbázisból származó, egyes tájhasználati változók részvízgyűjtőnként való megoszlását elemzi és veti össze egymással.

A helyszíni vízfizikai és vízkémiai vizsgálatok során rögzítettük a víz pH-ját, hőmérsékletét, vezetőképességét, oxigén koncentrációját és telítettségét, az oldott anyagok (TDS) mennyiségét, valamint egyes nitrogén- és foszfor-formák koncentrációját.

A helyszíni vízvizsgálatok eredményei nemcsak a vízgyűjtőn található vízfolyásszakaszok rendkívül eltérő minőségére, hanem a Balaton vízgyűjtőjének nagyfokú táji változatosságára is rámutatnak. A vizsgált 26 vízfolyáson kijelölt 49 mintaszakasz között, vízgyűjtő geográfiai adottságainál fogva éppúgy találhatunk természetközeli állapotot mutató, hegyvidéki jellegű, szilikátos alapkőzeten futó patakszakaszokat; mint tőzeges aljzatú, láposodó területeken kikotort, tehát erősen módosított jellegű csatornákat.

A mintaszakaszokhoz tartozó részvízgyűjtők tájhasználati jellemzésére a lakott területek számát és kiterjedését, az erdők, mezőgazdasági területek, tavak és vizes élőhelyek kiterjedésének arányát, a felvizi települések közelségét valamint a terület tájhasználati diverzitását (foltosságát) használtuk fel. A tájhasználati változók adatainak elemzésének eredményei rámutattak arra, hogy a Balaton vízgyűjtőjén található különböző tájegységeket eltérő területhasználati módokkal jellemezhetők. Míg a zalai vízgyűjtő legnyugatabbi területén található őrségi vízgyűjtő-részen a legmagasabb az erdők aránya és a tájhasználati sokféleséget jellemző foltosság mértéke is ezen a területen a legnagyobb, addig a Zalai- és Somogyi-dombság területén és az északi parton található közvetlen befolyással bíró vízgyűjtő részen a mezőgazdasági művelés alatt álló területek aránya a magasabb.

A tájhasználati mutatók és a helyszínen mért vízfizikai és vízkémiai változók összevetésével kimutattuk, hogy az általunk vizsgált tájhasználati paraméterek elsősorban a vezetőképesség, az oldott anyagok koncentrációinak, hőmérséklet és az oxigéntelítettség értékekkel mutatnak statisztikailag is releváns korrelációt.

A nitrogén, és foszforformák esetében csak egy-egy tájhasználati paraméterrel sikerült összefüggést kimutatni. A vízgyűjtőn lévő állóvizek arányának növekedésével a nitrát szint mutatott negatív korrelációt, illetve a települések közelében lévő mintaszakaszokon szignifikánsan magasabb foszfor koncentrációkat mértünk.

Az 5775 km2-es kiterjedésű balatoni vízgyűjtő Magyarország területének több mint 6%-át foglalja el. Annak ellenére, hogy ezen a viszonylag nagy kiterjedésű vízgyűjtőn rendkívül eltérő adottságú (pl.: eltérő alapkőzettel jellemezhető) tájegységeket találunk, sikerült kimutatnunk az általunk vizsgált tájhasználati paraméterek vízminőségre gyakorolt hatásait.

Újabb tájhasználati paraméterek (pl.: a mintaszakaszhoz tartozó részvízgyűjtőn található potenciális szennyező források – szennyvíztelepek, állattartó telepek – kapacitása, száma, nagysága) bevonásával véleményünk szerint még jobban magyarázható lenne a vizekben mért szerves szennyezésre utaló változók eloszlásmintázata is.