1.1 Bevezetés A gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának kérdése az utóbbi évtizedekben került előtérbe. Véleményünk szerint nem az esetek száma nőtt meg, hanem egyre több, korábban rejtve maradt, eltitkolt ügy kerül napvilágra a média révén. A nemi erőszak gyakori előfordulása, súlyos egészségkárosító hatása, és az áldozat egész életére kiható következményei megkívánják tőlünk, mint állampolgároktól, hogy ne sétáljunk el szótlanul a probléma mellett. Elsősorban meg kell ismernünk, hogy mivel állunk szemben ahhoz, hogy hatékonyan léphessünk fel ellene.

1.2 Célkitűzés A munkánk célja a fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazások definíciójának, gyakoriságának, módjainak bemutatása, továbbá egyéni, társadalmi, orvosi és jogi vonatkozásainak részletezése, mely segítségével a témakörben kialakult tabuk áttörhetőek, a megelőzést elősegítő közös vonások felfedezhetőek, és amelytől az erőszak generáción belüli ismétlődésének és kiújulásának megszűnése várható.

1.3 Módszerek A vizsgálódásunk során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája Gyermeknőgyógyászati Szakrendelésén 2011 és 2013 között megjelent 18. életévét be nem töltött, szexuálisan bántalmazott lányok adatait elemeztük. Ebben a vizsgálati periódusban 48 sértett került ellátásra. Minden esetet feldolgozva különböző osztályokba soroltuk az abúzusok tulajdonságait. Az alábbi jellemzőket rögzítettük: az áldozat életkora és foglalkozása, családi kapcsolat a fiatalkorú áldozat és az elkövető között, a sértett és az őt a klinikára kísérő személy közötti családi vagy egyéb kapcsolat, a szexuális bántalmazás gyakorisága, az elkövetés és a vizsgálat között eltelt idő hossza, a szexuális zaklatás típusa, a klinikai vizsgálat eredményei, a bűncselekmény elkövetésének ideje napszak és évszak szerint.

1.4 Eredmények Az áldozatok több mint 69%-a diák volt, főként 10 és 14 év közöttiek. Az elkövetők 48%-a állt rokonságban a sértettel, 38% volt ismerős, és 15% volt idegen. A bűnügyek 48%-a mondható családon belüli erőszaknak, mivel számos esetben az édesapa vagy a mostohaapa volt az agresszor. Az esetek 48%-ában beszélhetünk többszöri előfordulásról. Szülő vitte a sérültet a szakrendelésre 65%-ban, amihez 27%-ban rendőri kíséret is társult. A bántalmazások típusa 60%-ban fajtalankodás és 40%-ban hüvelyi behatolás volt. Az esetek 12%-hoz társult fizikai erőszak. A vizsgálatok során levett kenetekből négy esetben tudtunk spermium jelenlétét kimutatni, míg terhesség egyszer következett be a vizsgálati periódusban. Az áldozatok 83%-a a történtek után több mint 72 órával jelentkezett.

1.5 Következtetés Tapasztalataink alapján megállapítottuk, hogy a fiatalkorú lányok szexuális zaklatásának jelentős százaléka családon belül történik, mivel legtöbbször maguk a szülők azok, akik kielégületlenségüknek ilyen kóros módon keresik pótlását és visszaélnek a gyermek tudatlanságával, ártatlanságával. Mindez összefüggésbe hozható a többszöri bántalmazások magas arányával. A bejelentésre kerülő esetek meglehetősen alacsony száma azt a tényállást támasztja alá, miszerint hazánkban a fiatalkorúak szexuális bántalmazásának egészségügyi ellátása és jogi szabályozása közötti összhang még nem forrott ki teljes mértékben. Éppen ezért lenne szükség egy biztos alapokon nyugvó szociális háló létrehozására, melynek szűrőin keresztül fennakadnak azok az esetek, amelyek eddig rejtve maradtak. Végsősorban a siker kulcsa az, ha a különféle erőfeszítések szinergikus, egymást erősítő hatásúak, és akkor igazán eredményesek, ha az egyén, a család, a közösség, és a társadalmi környezet is egyaránt fáradozásokat tesz a bántalmazott gyermekek érdekében.