Mérnökinformatikusként azért ezt az érdekes témát választottam, mert bár az átlagember első olvasásra biztos, hogy azt mondaná, ez nem az én szakmámhoz tartozó kérdés, második megfontolásra, ha az emberek végiggondolják, hogy milyen irányba is fejlődnek az iskolák – egyre inkább a teljes digitalizáció kerül előtérbe – mindenki rájön, hogy ez egy aktuális téma egy mérnöknek is. Ha szakmai szempontból nézzük, akkor rájövünk, hogy a digitális iskoláé a jövő, a fejlődés útja, és ennek kiépítéséhez, fenntartásához, és fejlesztéséhez nagyon komoly mérnöki ismeretekre és tapasztalatokra van szükség. Dolgozatom során szeretném meghatározni, hogy egy iskolának hogyan kell megfelelnie a digitalizáció követelményeinek, miket kell teljesítenie, hogy eljusson a célig, amely egy jól működő informatikai infrastruktúrát takar a mai világban. Mindezt olyan módon, hogy nem csak az számít, hogy egy iskola mennyit és milyen anyagi eszközöket ruház be, milyen módon építi ki a rendszerét, valamint hogyan tartja karban, hanem az is fontos, hogyan végzi a humánerőforrás-menedzsmentet, illetve ki és mennyi időt fordít az oktatásra és a képzésre. A dolgozatomhoz készítettem egy kérdőívet olyan céllal hogy felmérjem hol is áll ma az informatika az iskolákban, hogy ki és mennyire használja a számítógépet, milyen digitális tananyagokat ismer és hogy mi a véleménye az IT-világáról. Ez tükrözi a jelenlegi helyzetet (input) és a fejlesztés főbb irányát. A kérdőívet úgy készítettem el, hogy interneten keresztül bárhonnan kitölthető volt, ennek köszönhetően sikerült hat iskolában is elterjeszteni. A dolgozatomat ezekből a kérdőívekből, és számos más informatikai és pedagógiai tankönyv és tanár véleményével állítottam össze. A dolgozat további részében ezeket a kérdőíveket elemzem és ezek alapján megfogalmaztam azt, hogy milyen irányba kellene továbblépnünk, bemutatom, hogy milyen a teljesen digitalizált iskola. Ezek alapján pedig kialakult az, hogy milyen téren kell még fejlődnünk, és mindezek mellett melyek azok a pedagógiai módszerek, amelyek sikerrel alkalmazhatók az digitális világban. Hogy miért fontos mindez? Véleményem szerint egyrészt azért fontos, mert ha nem tartjuk szinten az oktatásunkat bizonyos technológiai fejlesztésekkel, akkor két dolog következhet be. Az egyik az, hogy a fejlesztésekre egy idő után az iskolát a körülöttünk létező és folyamatosan változó világ kényszeríti, és ez egy idő után már olyan irreális összegeket igényelhet, hogy könnyebb lenne egy új épületet építeni és egy teljesen új rendszert létrehozni benne. A másik lehetőség, ami megtörténik, hogy a felnövekvő generációk egy idő után már nem kapnak használható naprakész tudást, mert nem tudják összeegyeztetni azt, amit az iskolában megtanulnak, azzal, amit a való életben használniuk kellene. Természetesen itt nem csupán és elsősorban a humán tantárgyakra gondolok, hanem a reáltantárgyakra is, mindkét tantárgycsoport igényli a naprakész ismereteket, a kézzel fogható és használható tudást (kompetencia), amely egyre inkább integrálódik az életünkbe és egyre fontosabb szerepet tölt be. Nem is tudunk éles határt vonni humán és reáltantárgyak között, mert ilyen szempontból elmosódik az a határvonal, hiszen majdnem minden egyes újítás, technológiai fejlesztés egyaránt hasznos minden tantárgy részére. Szerintem azért is fontos, hogy oktatásunk lépést tartson a fejlődéssel, mert a számítógépek egyre inkább meghatározzák az életünket, egyre inkább szerves részét képezik az életünknek. A humán- és a reáloldalnak épp azért kell folyamatosan alakítani és fejleszteni magát, mert nem minden gyereknek tudják megtanítani a szüleik hogy mi az információ feldolgozás. Korlátozni a szülőnek a gyerekek számítógépekhez való hozzáférését a megfelelő információmennyiségért ma már nem célszerű, mert akkor elvágjuk magunkat és a gyerekünket fontos információktól. Azt kell előtérbe helyeznünk, hogy a tanuló kipróbálhassa, meg tanulja használni azokat az eszközöket, programokat, amelyekkel az élete és munkája során szembe találkozhat, és ezek segítségével hozzájusson a számára szükséges információkhoz. Éppen azt kell megmutatnunk, hogy ezt a tudást, ezt az információt, amit számítógéppel szerez, amit a számítógépről szerez, hogyan kell feldolgoznia az agyának, hogyan hasznosítsa, mert ezzel elkerülhetők a lelki, pszichológiai problémák, lemaradás a versenyképességben, a beszűkülés, és a másik oldalon az, amit ma csak egy kifejezéssel szoktak illetni, hogy valaki „digitális analfabéta”. Mindez véleményem szerint elkerülhető, ha elegendő figyelmet fordítunk az információtechnika oktatására és annak a fejlesztésére.