A szellemi tulajdonjogok jellemző karakterjegye, hogy a jogosultnak egy meghatározott ideig tartó kizárólagos jogosultságot biztosítanak a szellemi termék fölött, amely felhatalmazza a jogosultat, hogy fellépjen a szellemi tulajdonjog engedély nélküli használata ellen, és hogy hasznosítsa azt – többek között – harmadik személyeknek biztosított licencia-szerződésekkel. A szellemi javak oltalmának fontosságát az Európa Unió joga már a kezdetektől fogva elismeri. Ugyanakkor azon a ponton, amikor ezen kizárólagos jogok gyakorlása ellentétbe kerül más jogokkal (jelesül a kartelltilalom és az erőfölénnyel való visszaélés versenyjogi posztulátumaival) vagy esetleg az áruforgalom és a szolgáltatások alapvető uniós szabadságelveivel, a Bizottságnak és az Európai Unió Bíróságának állást kell foglalnia abban – a sokszor igen nehéz – kérdésben, hogy hol rejlik a két jogterület közti egyensúly. Dolgozatom célja az, hogy ezt az egyensúlyt – a jogelméleti háttér, az uniós intézmények jogalkalmazási gyakorlata és egyes nemzetközi megközelítések ismertetésével – a lehető legpontosabban körvonalazzam.