A szakdolgozat témája legfőképpen az óvodáskorú gyermekek érzelmének megismerésére, valamint a mese fejlesztő hatásaira irányul. A témaválasztás oka, hogy rohamosan törnek be a gyermekek életébe a 21. században domináló, audiovizuális eszközök sokaságai, s háttérbe szorul a gyermek fejlődéséhez nagymértékben hozzájáruló eszköz, a mese. A mese fejlesztő hatásainak, s az óvodáskorú gyermek érzelmeinek kutatása eredményeképpen vált az érzelmi intelligencia a dolgozat központi elemévé. Ennek magyarázata, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésére már gyermekkorban is rendkívül szükség van, hiszen fontos, hogy a gyermek képes legyen mind saját, mind mások érzelmeinek elfogadására, felismerésére, s ehhez kiválóan alkalmas eszköz a mese. A szakdolgozat első felében az érzelmi intelligencia fogalmának megalakulásához vezető út kerül tárgyalásra, valamint a fogalom elmélyítéséhez szükséges érzelmek alapvető tulajdonságai, főbb funkciói, továbbá az érzelmi biztonsághoz elengedhetetlen szülő-gyermek között létrejövő kötődési minták. Emellett bemutatásra kerül, hogy milyen sokoldalú fejlesztő hatással rendelkezik a mese, miként tekinthető az érzelmi intelligencia fejlesztésének eszközeként. Végül, de nem utolsó sorban a rajzfilmek, gyermekekre gyakorolt pozitív, illetve negatív hatásai kerülnek bemutatásra. A szakdolgozat második felében kerül sor a kérdőíves kutatás bemutatására, melynek célja a meseolvasási szokások vizsgálata volt. A kutatásban olyan kérdésekre keresem a választ, hogy hagyományozódik-e a mesélés szülőről gyermekre, illetve, hogy a szülők miként vélekednek a hallott és látott mesékről, mennyire tájékozottak a fejlesztő hatásaikról, vagy arra, hogy vajon átvették-e a rajzfilmek az olvasott mesék helyét.