O,N heterociklusos vegyületek fragmentációjának tanulmányozása atmoszférikus nyomású kémiai ionizációs körülmények között
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Diplomamunkám során O,N heterociklusok lágyionizációs módszerrel történő fragmentációját végeztem APCI körülmények között. A vizsgált anyag négy izomerjének fragmentációs útvonalait MS/MS és pszeudo MS3 mérésekkel térképeztem fel. Elkészítettem az egyik izomer részletes fragmentációs sémáját, és igazoltam a fragmensek szerkezetét. Kimutattam gyökionok képződését is az egyszeres töltésű protonált lezárt héjú kationok mellett. Vizsgáltam a különböző izomerek fragmentációjában való eltéréseket. Ehhez a másik három izomer spektrumait is felvettem. Az első két (1. és 2.) izomer esetén három fő fragmens képződik. NO2 vesztéssel keletkezik az A termékion, a 3, 4 és 6, 7 szénatomok közötti kötések hasadásával képződik a B, valamint az 5-ös nitrogén, 4-es szénatom és a 6, 7 szénatomok közötti kötések hasadásával alakul ki a C termékion. Az utóbbi két fragmens a krománt is tartalmazó molekularészek lehasadásával képződik. Ezeket pszeudo MS3 mérésben kiválasztottam és azonosítottam a spektrumokon megjelenő jelentősebb intenzitású csúcsokat. Az MS/MS és MS3 tömegspektrumok tanulmányozásával megállapítottam, hogy az 1. és 2. izomer fragmentációs mechanizmusa megegyezik. Eltéréseket a 3. és 4. izomer esetén tapasztaltam. A 3. izomernél a 13-as C atom a 6-os C atom helyett a 4-eshez kötődik, a 4. izomernél pedig az 5-ös N atom fel van cserélve 4-es C atommal. Igazoltam, hogy ezek a változások az izomereknél egymástól eltérő fragmentációt eredményeznek. Ennek eredményeként a 3. izomer esetén NO2 lehasadást nem tapasztaltam, csak nagy energiáknál. A 7-es és 8a valamint az 1-es O és 2-es C atomok közötti kötések hasadása következményként kialakuló csúcs az első két izomer spektrumában gyakorlatilag meg sem jelenik. Hasonlóság a többi izomerrel, hogy az első jelentősebb intenzitású fragmens a 3. izomer esetén is .OH vesztéssel keletkezik. Megjelentek a többi izomerre jellemző fragmensek is, hasonló intenzitással. A 4. izomer esetén ismét látható az NO2 vesztéssel képződő A fragmens. A 3. és 4. izomerekre egyaránt jellemző az m/z 215 csúcsot, valamint a 4. izomer esetén megjelenő m/z 355 csúcsot nem sikerült azonosítani. Ezek a szerkezetek valamilyen átrendeződés eredményeként jöhettek létre. A négy izomer esetében az ütközési energia függvényében ábrázolva a disszociálatlan hányadot megállapítottam, hogy az izomerek fragmentációs stabilitása hasonló, az 1. és 2. izomer esetén pedig megegyező. Ezen vegyületek származékai a jövőben esetleg orvosi szempontból is alkalmazhatóak lesznek különböző betegségek (például: Altzheimer-kór, Skizofrénia) kezelésére, így fontos, hogy ismerjük fragmentációs mechanizusukat.