Bevezetés: Az autológ illetve allogén haemopoetikus őssejt-transzplantáció (HSCT) során alkalmazott, nagy dózisú, intenzív citosztatikus kezelés kapcsán kialakuló súlyos immunszupresszió egyik gyakoriszövődménye a mucosa barrier sérülés (MBI), az oralis (OM) és enteralis (EM) mucositis. A kezelések fokozzák a másodlagos daganatok kialakulásának rizikóját is. Hasonlóképpen ismert a szolid szervtranszplantációkat követően a rejectio rizikójának csökkentése céljából alkalmazott tartós immunszupresszív terápiák szekunder onkogén hatása is. Célunk volt, hogy összehasonlítsuk az autológ HSCT-n átesett betegekben az alkalmazott indukciós, konszolidáló és nagydózisú kondícionáló kezelések, valamint a vesetranszplantáción áteső betegekben a tartós immunszupresszív terápia hatására az oralis mucosa epithel sejtjeiben bekövetkező morfológiai változásokat. Anyag és módszer: Vizsgálatunkba nyolc, malignus hematológiai betegség miatt autológ HSCT-n, 16 krónikus veseelégtelenség miatt vesetranszplantáción átesett beteget és 27 korban egyező, krónikus betegségben nem szenvedő kontroll személyt vontunk be. A mindkét oldali buccaról exfoliatív citológiával nyert szájnyálkahártya keneteket digitális képanalízissel elemeztük. A ’mesterséges intelligencia’ (AI) alapú gépi tanulás (Pathronus platform) révén azonosított hámsejteket egyenként validáltuk (illetve elvetettük), majd Image J software-rel a teljes sejt (TC=C+N), a cytoplasma (C) és a nucleus (N) vizsgálata során 9-9 (3x9=27) paramétert értékeltünk: felszín (area), átmérő (feret) kerület (perimeter), körkörösség (circularity), kerekség (roundness), teltség (solidity), átlagos intenzitás (mean), leggyakrabban előforduló intenzitás érték (mode) valamint a terület és az átlagos intenzitás szorzata (integrated density - IntDen). A statisztikai analízishez Kolmogorov-Smirnov tesztet, Kruskal-Wallis próbát és Dunn tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgált 27 paraméter közül 17 mutatott szignifikáns (p<0,05) különbséget az autológ HSCT-n átesettek és a vesetranszplantáltak között. A cellularis atypia főbb jegyei a HSCT csoportban voltak kifejezettebbek. Következtetés: Az alkalmazott immunszupresszív terápiák hatása az oralis epitheliumra mindkét transzplantációt követően kimutatható és jelentős. Klinikai jelentőség: A szekunder daganatok kialakulása szempontjából fokozott rizikójú betegcsoportok rendszeres stomatoonkológiai szűrése és poszttranszplantációs fogászati gondozása indokolt.