Egy táncos produkciót akár művészeti-, akár sportos oldalról értékelünk, igazán objektív adatokat nem fogunk kapni. Vizsgálatoknál, táncversenyeknél számolni kell azzal a ténnyel, hogy a végeredmény nagymértékben a bíráló szubjektív véleményétől függ. A táncosok számára sem könnyű elfogadni, feldolgozni, egyáltalán megérteni, hogy miért jobb/rosszabb ,,A” ,,B”-nél. Egy táncos koreográfiában a jó tánctanár igyekszik a jobbakat előre, kevésbé ügyeseket hátra helyezni, a legjobb pedig gyakran kap szólókkal járó kiemelt pozíciót, mely az első sor előtt található meg. Ő lesz a Tambur. Kutatásomban azt kívántam vizsgálni, hogyan élik meg a táncosok, hogy van köztük egy kiemelt szerepben lévő lány. Példaképpé válik számukra, akit követni kell, tehetségéből pedig tanulni, vagy akadállyá válik szemükben, aki az érvényesülést gátolja? Hogy megválaszoljam a kérdést, egy tánciskola két csoportját (serdülőket és gyerekeket) hasonlítottam össze különböző dimenziók mentén.