A vizes élőhelyeken a különböző növények által képzett vegetatív propagulumoknak kulcsszerepe van a kedvezőtlen időszakok átvészelésében, az ökoszisztéma fenntartásában. Mindezek miatt szükséges minél jobban megismernünk a vegetatív propagulumokon alapuló stratégia működését, sikerességét és a kitartó képletek szennyező anyagokra adott válaszait. A bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza (L.) Schleiden) életmenetének jellegzetessége, hogy a kedvezőtlen időszakokat a növény a vízfenékre süllyedő dormans szártagok, ún. telelőrügyek formájában vészeli át. A nyugalmi állapot indukciója a faj stresszre adott válaszreakciójának is tekinthető. A S. polyrhiza elterjedtsége, könnyű laboratóriumi kezelhetősége és életmenetének sajátossága miatt a vegetatív propagulumok élettani tulajdonságainak vizsgálatára is alkalmas szervezet. Munkánk során a bojtos békalencse aktív és dormans életszakaszának érzékenységét mértük fel akut kadmium- és nikkel-kezelésekkel szemben. Célunk az alábbi kérdések megválaszolása volt:

1. Milyen érzékenységet mutat az aktív bojtos békalencse szártagok növekedése a két alkalmazott nehézfémmel szemben?
2. Kiváltják-e az alkalmazott nehézfémek a telelőrügy-képződést, mint válaszreakciót?
3. Befolyásolják-e a nehézfém-kezelések a telelőrügyek túlélési és kihajtási sikerességét?
4. A kifejlett növényekhez viszonyítva, milyen érzékenységet mutatnak a telelőrügyek a nehézfém-kezelésekkel szemben?
5. Milyen különbségek tapasztalhatók a kadmium- és a nikkel-kezelések hatásában a bojtos békalencse különböző életszakaszaiban? Az eredményeink alapján a bojtos békalencse-tenyészetek telelőrügy-képzését egyhetes expozíció alatt csak a kadmium váltotta ki, 0,075 és 0,75 mg Cd l-1 koncentráció tartományban. Nikkel hatására nem volt megfigyelhető hasonló válasz. A két nehézfém hatásai az általunk kidolgozott tesztrendszerben eltérést mutattak. A kadmium növekedést gátló hatása alacsonyabb koncentrációnál (0,05 mg l-1) jelentkezett, mint a nikkelé (0,175 mg l-1). A rövid-távú, magas koncentrációjú nehézfém-kezelések befolyásolják a telelőrügyek életműködését, a hatások a lassabb aktiválódásukban, és ebből következő késleltetett kihajtásukban voltak megfigyelhetőek. A kihajtást követően azonban a gátló hatás csak a kadmiumnál, és csak 10 mg l-1 koncentrációtól volt kimutatható. Mind a két nehézfémre igaz, hogy a telelőrügyekre negatívan ható koncentráció-tartomány több nagyságrenddel meghaladja a kifejlett növények növekedésgátlásához szükséges koncentrációkat.