Bevezetés A mellékpajzsmirigy carcinoma az egész világon egy igen ritka malignus elváltozás. A primer hyperparathyreosisban szenvedő betegek kevesebb, mint 1%-a carcinomás. A rendelkezésre álló onkológiai adatok hazánkban szerények. A megfelelő diagnózis felállítása azonban kardinális kérdés a betegek legmegfelelőbb kezelése szempontjából. Tudományos célkitűzés Jelen munkámmal azt szeretném megvizsgálni, hogy a mellékpajzsmirigy carcinomában szenvedő betegek kezelése során a mellékpajzsmirigyek sebészeti eltávolításának milyen jelentősége van a betegség hosszú távú kimenetelében, illetve hogyan befolyásolja a terápia a páciensek életkilátásait. Szeretném összehasonlítani a nemzetközi eredményeket az intézetünkben műtött betegek gyógyulási arányával. Vizsgálati módszertan A vizsgálat során 7 beteget követtem nyomon, akiket 2008 és 2018 között a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézetében műtöttek. Vizsgálatom során összehasonlítottam a betegek preoperatív, intraoperatív és posztoperatív laboratóriumi eredményeit. Nyomon kísértem a betegségük alakulását, esetleges recidívák fellépését, vagy ismételt műtét szükségességét. Eredmények A vizsgálat során minden beteg férfi volt (100%). A nemzetközi adatok szerint a mellékpajzsmirigy carcinomás betegek 62%-a férfi. A betegek átlagos életkora 46,71 év, ez közelít a külföldi adatok szerinti 53 évhez. 2 esetben többszöri mellékpajzsmirigy műtétre volt szükség a betegség recidívája miatt. A nemzetközi adatok szerint a betegek felében lép fel a későbbiekben recidíva. A vizsgált betegeknél a hyperparathyreosisra jellegzetes klinikai tünetek jelentek meg. A műtét előtti diagnosztikai stádiumban elvégzett képalkotó vizsgálatok segítségével minden esetben sikerült lokalizálni az elváltozást mutató mellékpajzsmirigyeket. A műtét sikerességét mutatja, hogy az intraoperatív hormonmeghatározás során 5 esetben már 10 perc után szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető (>80%), majd 24 óra múlva minden betegnek normalizálódott vagy az alsó határérték alá csökkent a parathormon szintje. A kutatásom során a maximális utánkövetési idő mindössze 4 év volt. Ez alatt az idő alatt egyik betegnél se tudtam metasztatikus elváltozást vagy recidívát kimutatni. Egy korábbi vizsgálat kimutatta, hogy távoli metasztázis az esetek 22,7%-ban fordult elő, átlagosan 77 hónappal a műtétet követően. Egy másik kutatás szerint az 5 éves túlélés 85%, a 10 éves pedig 77%. A leggyakoribb carcinomához kapcsolódó halálok a hypercalcaemia miatt kialakult klinikai állapot. Összefoglalás Összességében az Intézetünkben végzett diagnosztikus és terápiás eljárások megegyeznek a nemzetközi ajánlásokkal. A betegség ritkasága miatt azonban a hosszú távú kimenetelt tekintve hiányosak az itthoni adataink. A külföldi kutatások alapján viszont rendkívül fontos ezeknek a betegeknek a rendszeres gondozása, és szükség esetén egy újabb terápiás beavatkozás.