A dolgozat bemutatja a vadásztársadalom kialakulását és fejlődését, különös tekintettel a közös kulturális értékek kialakulására Magyarországon. Arra kívánok rávilágítani, hogy ez az egyedülálló időtöltés, a vadászlét, olyan közös értékrendszert teremtett, amelyből a vadásztársadalom önmeghatározásának karakterisztikus jegyeit adták. Olyan értékrendszert alakított ki, amely segítségével az egyén sikeresen megtalálhatta a helyét a társadalomban és a világban. Több korszakon átívelő időszakot vizsgálok meg, abból a szempontból, hogy a kialakult vadászetika és erkölcs és annak megjelenési formái, értékrendszere milyen átalakuláson mentek át az évtizedek alatt. Kutatásom alapvető feltételezése az, hogy a vadászat szellemisége nyomán, Magyarországon olyan közös értékrendszer alakult ki, amely ezen szubkultúra értékeinek generációkon való átörökítését eredményezte. Ez a társadalmi konszenzus az alapja lehet annak a sok generációkon át öregbített közös „vadász” identitásnak. Az igazi vadásszá válás egy hosszú folyamat, melynek során az egyén tanulás, rítusok és avatások alkalmával a vadásztársadalom elfogadott tagjává válhat. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a vadászati tevékenység során kialakult-e egy olyan közös kulturális értékrendszer, amely tetten érhető a tevékenység jellegzetes szertartásaiban, hagyományaiban. Feltételezésem szerint a vadászat egyfajta elitsport tevékenységnek tekinthető. A társadalom elitjének tagjaira jellemző magatartási, kulturális megjelenési formáit jeleníti meg. Ezen tevékenységet végzők egyféle magasabb társadalmi státusszal való azonosulását is jelenti, amely megjelenik gondolkodásmódjukban, cselekvésükben és fogyasztási szokásaikban is.