A munkaerő-kölcsönzés alapvető sajátosságai a magyar jogban az Európai Uniós jogi megoldások tükrében
A munkaerő-kölcsönzés alapvető sajátosságai a magyar jogban az Európai Uniós jogi megoldások tükrében
Dátum
Szerzők
Török, Eszter Krisztina
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Összegzésképpen elmondható, hogy a dolgozatomban áttekintettem a munkaerő-kölcsönzés sajátos jogi konstrukciójának történetét, előzményeit, típusait egészen a mai hatályos szabályozásokig. Kezdetben jogszabályi háttér hiányában végezték ezt a tevékenységet, de a szabályozásra való igény megteremtette a megfelelő törvényi feltételeket. Az Európai Unió irányelvei fokozatosan eljuttatták a munkaerő-kölcsönzést a jelenleg hatályos állapotába. A történeti összefüggés során láttuk, hogy amíg a 91/383/EGK irányelv csupán a munkahelyi egészség és biztonság kérdésében foglalt állást a kölcsönzött munkavállalók tekintetében, addig a 96/71/EK irányelv tovább bővítette a garanciák körét. Az Európai Unió területén belül a jogalkotó már a munkavállalás szabadságának is teret engedett egyfajta iránymutatást írt elő a tagállamok számára, melyben meghatározta azokat a minimális követelményeket, amelyekre a más államban szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak figyelemmel kell lennie. Végül a 2008/104/EK irányelvvel részletes szabályozást nyert a munkaerő-kölcsönzés intézménye, melyben a jogalkotó hatalmas hangsúlyt fektetett a kölcsönzött munkavállalók jogainak védelmére, különös tekintettel az egyenlő bánásmód alkalmazásának terén. Hasonlóképpen alakult a fejlődés tendencia hazánkban is. Ez a tevékenységi forma Magyarországon is szabályozás nélkül volt jelen, majd a Munka Törvénykönyve 2001-es módosítása kapcsán vált elismertté, ami csak a kezdeti lépés volt. A jogalkotó ezt követően többszöri változtatást is szükségesnek látott annak érdekében, hogy Európai Unió által előírt kötelezettségünknek megfeleljünk és át tudjuk ültetni a hazai szabályozásba is. Véleményem szerint a módosítások leginkább a kölcsönzött munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálták, majd eljutottunk a hatályos Mt.- hez, mely átlátható szerkezetével gyakorlatiasabb módon közelítette meg az intézmény szabályozását.
Utolsó gondolatként még e záró rész elején feltett kérdésre próbálnék választ keresni: vajon a hazai jogalkotás mennyire volt képes a közösségi jogi előírások nemzeti jogrendszerbe történő átültetési kötelezettségnek megfelelni?
Erre a kérdésre a válaszom: igen. Dolgozatom összehasonlító elemzése során fokozatosan jutottam ugyanis arra az álláspontra, hogy a nemzeti jogi szabályozás megfelel az Unió szabályozásának, illetve, hogy az irányelv átültetése is sikeresen zárult le.
Leírás
Kulcsszavak
munkaerő-kölcsönzés, Európai Unió, jogeset