A higany (II) különböző kémiai formáinak (higany (II)-ion és higany-hidroxid molekula) megkötődését vizsgáltam istenmezei kalcium-bentonit agyagkőzeten. A higany (II) a pH függvényében pH<3 tartományban ionos formában van jelen vizes oldatokban és kationcsere-folyamatban vehet részt a kalcium-montmorillonit agyagásvány (a bentonit fő ásványa) rétegközi terében levő ionokkal. pH>4 esetén higany-hidroxid molekulák alakulnak ki, amelyek oldékonysága (3,2E-4 mol/dm3) nagyobb, mint az átmenetifém-hidroxidoké általában. Ezek a molekulák szintén megkötődhetnek a bentoniton. A higany (II) szorpció pH-függésének vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy a higany-hidroxid molekulák oldhatóságánál kisebb koncentráció esetén a relatív megkötött mennyiség a pH-tól gyakorlatilag nem függ. A pH változtatásával csak a jelenlévő kémiai formákat tudom befolyásolni. Abban a pH-tartományban, ahol a higany-hidroxid-molekulák dominálnak, a higany (II) szorpciójának a koncentrációtól való függése azt mutatta, hogy a higany(II)-koncentráció növelésével a relatív megkötött mennyiség is nő. Ez a tendencia eltér a szorpciónál szokásos tendenciáktól, ahol általában csökkenő görbék a jellemzőek. A szokásos alaktól eltérnek a szorpciós izotermák is, ahol a megoszlási hányadost (ami a higany-hidroxid megoszlását írja le a szilárd és oldat fázis között) ábrázolják az oldat egyensúlyi koncentrációjának függvényében. Mivel a kötőhelyek száma véges, ezért a koncentráció növelésével egy telítési görbe jellegű izotermát várhatnánk. Ehelyett a kapott eredményből az látszik, hogy az izoterma nem emelkedést mutat, szinte vízszintes marad. Ezen eredmények arra utalnak, hogy a higany-hidroxid felületi kicsapódással és nem adszorpcióval kapcsolódik az agyagkőzet felületéhez.