Trauma és társadalmi szenvedés – szociális munka a késő modernitásban

A tétel rövid nézete
dc.contributor.authorSik, Domonkos
dc.date.accessioned2023-02-21T08:38:37Z
dc.date.available2023-02-21T08:38:37Z
dc.date.issued2021-12-22
dc.description.abstractThe article aims at complementing the phenomenological analyses of trauma from a sociological point of view. Trauma is considered to be an impression, which cannot be integrated to the subject’s identity in a coherent manner. Such irreconcilable impressions could originate not only from individual life events, but also social dysfunctions. In order to map these dysfunctions classic and contemporary social theories are called upon: with their help those modern social sufferings are overviewed, which threaten with the emergence of traumatic experiences. The three thematic focus points of the article (in parallel with the dysfunctions identified by classical sociology) are anomie, reification and loss of meaning. In the fourth section of the article those forms of sociability are highlighted, which hold the potential of providing answers to the challenges of modernization: the emancipatory bourgeoisie public sphere and the intimacy as mutual disclosure. Finally, based on these conclusions a critical-network social work is highlighted.en
dc.description.abstractA tanulmányban a trauma jelenségét elemző fenomenológiai vizsgálódásokat a társadalmi szenvedés szociológiai elméleteihez kapcsolom hozzá. Fenomenológiai szempontból a trauma olyan élménynek tekinthető, ami nem integrálható az egyén identitásába. Ilyen „feldolgozhatatlan” élmények nem csupán az egyéni életút sajátosságaiból, hanem társadalmi zavarokból is fakadhatnak. Ezek feltérképezése céljából klasszikus és kortárs társadalomelméletekre támaszkodom: segítségükkel a modernitás azon társadalmi szenvedéseit tekintem át, melyek magukban rejtik a traumatikus benyomások átélésének esélyét. A gondolatmenet ívét kijelölő három tematikus fókuszpontot – a klasszikus szociológia által azonosított társadalmi diszfunkciókkal párhuzamosan – az anómia, az eldologiasodás és az értelemvesztés szociológiai diagnózisai alkotják. Negyedik lépésben a traumatikus élményekre adott válaszként létrejött társulási formákra térek ki: a modern nyilvánosságban és a kölcsönös feltárulkozáson alapuló intimitásban rejlő emancipatorikus lehetőségekre. Végül e belátásokra alapozva egy kritikai-hálózati szociális munka mellett érvelek.hu
dc.formatapplication/pdf
dc.identifier.citationPárbeszéd: Szociális munka folyóirat, Évf. 8 szám 2 (2021) ,
dc.identifier.doihttps://doi.org/10.29376/parbeszed.2021.8/2/1
dc.identifier.eissn2416-0474
dc.identifier.issue2
dc.identifier.jatitlePárbeszéd
dc.identifier.jtitlePárbeszéd: Szociális munka folyóirat
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/346118en
dc.identifier.volume8
dc.languagehu
dc.relationhttps://ojs.lib.unideb.hu/parbeszed/article/view/10515
dc.rights.accessOpen Access
dc.rights.ownerPárbeszéd: Szociális munka folyóirat
dc.subjecttraumahu
dc.subjectfenomenológiahu
dc.subjecttársadalmi szenvedéshu
dc.subjectkritikai elmélethu
dc.subjecttraumaen
dc.subjectphenomenologyen
dc.subjectsocial sufferingen
dc.subjectcritical theoryen
dc.titleTrauma és társadalmi szenvedés – szociális munka a késő modernitásbanhu
dc.typefolyóiratcikkhu
dc.typearticleen
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
PDF
Méret:
211.25 KB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Letöltés
Gyűjtemények
Párbeszéd: Szociális munka folyóirat (DE-journals)