Az utolsó három évre jellemző, hogy részben vagy egészben a globális Pandémia alakította, átírta az életünket, diktálja a szabályokat, ami szerint éppen aktuálisan élhetünk, sokat vagyunk online, vagy „home office”-ban, szinte teljesen átalakult az életünk. Karanténhegyekben éljük családostól, csoportostól az életünket. Átalakultak a nagy családi összejövetelek, bulik, nagy esküvők, összejövetelek, elmaradtak az üdvözlő puszik ölelések a szeretteink körében is. Családok, barátságok, kapcsolatok voltak kénytelenek nélkülözni az érintéseket, nevetéseket, kapcsolódásokat. A dolgozatomban a társas kapcsolatok pozitív hatásairól írok, hiszen fontosnak tartom, hogy értsük pontosan, hogy miért van szükségünk a kapcsolatokra, milyen folyamatokon keresztül van hatással ránk, és miként okoz jóérzést, boldogságot, hogyan oldja a stresszt a kapcsolódás, miként növeli az egészségünket, és a rezilienciánkat. Kutatásomban arra voltam kíváncsi, hogy kimutatható-e, ( leginkább az elmúlt időszakot helyezve előtérbe) hogy azoknak az embereknek, akinek szorosabbak a kapcsolatai, mérhetően több időt tölt barátaival, családjával, magasabb-e a rezilienciája, szubjektív jólléte? A "home office" helyzet is nagyon kíváncsivá tett, azt is külön vizsgáltam, hogy mennyire van befolyással a hangulatra, szubjektív jóllétre, ha valaki az elmúlt időben otthonról dolgozott.