A munkaszerződés és a munkajogviszony dogmatikai kapcsolatának elemzése
| dc.contributor.advisor | Zaccaria, Márton Leó | |
| dc.contributor.author | Hunyadi, Vivien Erzsébet | |
| dc.contributor.department | DE--Állam- és Jogtudományi Kar | |
| dc.date.accessioned | 2023-01-18T09:27:08Z | |
| dc.date.available | 2023-01-18T09:27:08Z | |
| dc.date.created | 2023-01-14 | |
| dc.description.abstract | Dolgozatom témája a munkaszerződés, valamint a munkajogviszony tartalmi elemeinek elemzése, az ezek között fennálló összefüggések feltárása. A munkaszerződés tartalmi elemeit a szakmai közmegegyezés szerint három nagy csoportba lehet sorolni. A három fő csoporthoz tartozó tartalmi elemek hovatartozása tekintetében viszont különböző álláspontok alakultak ki az egyes szerzők között, így például Kiss, Nádas, illetve Pál is más-más tartalmi elemeket sorol az egyes fő csoportokba. Bár igaz, hogy ebből a csoportosításból egyértelműen kiderül, hogy melyek azok a szempontok, amelyek alapján fel kell építeni a munkaszerződést, felmerül a kérdés, hogy ezek az elemek valóban a munkaszerződés tartalmi elemeit képezik, vagy esetleg a munkajogviszonyhoz szorosabban kapcsolódnak-e inkább. A másik nagyobb kérdés, amelyet munkám érint, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy ugyanazon személy lehet-e egyben munkavállaló, illetve munkáltató. Első körben szeretném elhatárolni egymástól a munkaszerződés, illetve a munkajogviszony fogalmát és szerepét. Az Mt. VII. fejezete meghatározza a munkaviszony létesítésének jogszabályi előírásait, ennek első eleme a munkaszerződés létrejötte. A munkajogviszony egyetlen lehetséges jogalapja a munkaszerződés, ebben „kell kifejeződnie a jogügyleti kauzának, azaz annak a célnak, amelynek az elérése érdekében a felek munkajogviszonyt kívánnak létesíteni”. A munkajogviszony egy meghatározott jogi tény, a munkaszerződés joghatása, a munkaviszony a munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződés egy akarati aktus, jogcselekmény, jogügylet, míg a munkaviszony jogi kötelék, jogok és kötelezettségek összessége. Pál Lajos meghatározása szerint a munkajogviszony létesítésének jogügyleti célja az a szándék, hogy az ellenérdekű szerződő felek közül az egyik (a munkavállaló) munkaerejét a másik (a munkáltató) rendelkezésére bocsátva, számára rendszeresen valamilyen tevékenységet végezzen és ezért a másik féltől ellenértékben részesüljön. Ebből következik, hogy a munkajogviszony olyan szinallagmatikus kötelem, amelyben a két egymástól függő szolgáltatás, mint egyenrangú kötelmi tárgyak jelennek meg. A munkajogviszony közvetlen tárgya a munkavállaló tevékenységében, míg közvetett tárgya a munkáltató adásában kifejezésre jutó szolgáltatás. Jól látható, hogy a munkajogviszony egy egyidejűleg dare és facere szolgáltatást magában foglaló jogviszony, melynek jellegét a facere szolgáltatás adja meg. E két fogalom közötti különbségek tisztázását követően pedig áttérek a munkaszerződés tartalmi elemeinek csoportosítására. A szerződési elvből következik, hogy a szerződés tartalmát kizárólag a munkaszerződést megkötő felek megállapodásai képezik. Ez azonban nem jelent feltétlen szerződéses liberalizmust, ugyanis a felek megállapodási szabadsága a munkaszerződés kialakítása tekintetében nem korlátlan. Ennek oka, hogy a szerződéses szabadság határait a jogszabályok, illetve a kollektív szerződések adják meg. Az első csoportot képezik a kötelező tartalmi elemek, melyek írásba foglalása nélkül a munkaviszony sem jön létre. Ebben az esetben nem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása a helyes megoldás, ugyanis a megállapodás sem jött létre, azonban a gyakorlatban mégis ez a megszokott. Eszerint a felfogás szerint, amennyiben a felek között az előzőek szerint létre nem jött munkaszerződés alapján mégis teljesítésre kerül sor, akkor a feleknek egymással a Ptk.-nak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai szerint el kell számolniuk. A kötelező tartalom meghatározása azért kiemelkedően jelentős, mert az nem szabályozható általános jelleggel, mivel a munkavállaló által végzett feladatok és az érte járó díjazás minden munkavállaló esetében eltérő. Ide tartozik a felek pontos megjelölése, az alapbérben és munkakörben való megállapodás, illetve a munkavégzés helyének meghatározása. A második csoportot képezik a mellőzhetetlen tartalmi elemek, melyek a felek akaratától függetlenül a munkaszerződés tartalmává válnak, ugyanis a törvény főszabályként szabályozza ezeket az elveket, ebből kifolyólag pedig a szerződésbe foglalásra csak abban az esetben van szükség, ha a felek el kívánnak térni a főszabálytól. A harmadik, egyben utolsó csoportot képezik a lehetséges tartalmi elemek, melyek a felek megállapodásától függő elemek, melyek szubjektíve lényegesek, ezért, ha akarnak megállapodhatnak róla a munkaszerződésben. Azonban, ha a felek megállapodnak ezekről az elemekről ezeket módosítani is csak közös megegyezéssel tudják. Ezek az elemek az Mt. diszpozitív rendelkezéseitől eltérő kikötések, amelyek leginkább csak a munkavállaló javára történő eltérést engedélyezik. Az Mt. 32. §-a alapján a munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. A munkáltató-munkavállaló pozíció egyben fogalompárként funkcionál, egymással kölcsönösen kapcsolatban állnak. Ez azt jelenti, hogy a más részére történő munkavégzés során, ha a szolgáltatás fogadója munkáltatói pozícióban van, a szolgáltatás nyújtója vele szemben csak munkavállalói pozícióban lehet. A jelenleg hatályos Mt. 33. §-a alapján munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Ez a meghatározás a munkáltatói minőséget absztrakt és konkrét feltételhez köti, azaz mindenki, aki jogképes potenciálisan lehet munkáltató. Ez azonban önmagában még nem elegendő, további feltételt jelent, hogy ténylegesen meg kell jelennie a munkajogviszony egyik alanyának pozíciójában, azaz konkrét munkáltatói jogállással kell, hogy rendelkezzen. Ehhez pedig arra van szükség, hogy munkaszerződés alapján foglalkoztasson munkavállalókat. A munkáltató jogalanyiságának általános feltétele a jogképesség fennállása, azonban a cselekvőképesség nem tartozik a feltételei közé. Utóbbi a munkáltatói minőség realizálása, tehát a munkáltatói jogkör gyakorlása szempontjából jelentős. A munkavállaló pedig az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Ez a minőség általános megfogalmazásban azt jelenti, hogy valaki munkaszerződés alapján munkajogviszony keretében végez munkát és szolgáltatásának jogalapja nem valamilyen más, munkavégzésre irányuló jogviszony. Az általános munkavállalói képességnek nem feltétele a cselekvőképesség megléte, csupán a meghatározott életkor betöltése. Az Mt. 34. § (1) bekezdése magában foglalja, hogy csak természetes személy lehet munkavállaló, azaz munkavállalóként csak az lehet jelen a munkajogviszonyban, aki más pozíciót egyidejűleg nem visel. Felmerül a kérdés, hogy ugyanazon személy lehet-e munkáltató és munkavállaló is egyben. A munkáltató-munkavállaló fogalompár utal a munkajogviszony tárgyára és tartalmára. Maga a munkajogviszony tartalma alá-fölérendeltséget fejez ki, ami azt is feltételezi, hogy a munkajogviszony teljesítése során a munkavállaló és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye elválasztható legyen egymástól. Ez a munkajogviszony létesítésére is vonatkozik. A munkaviszony kétoldalú, széles körű utasítási jogot, alá-fölérendeltségi kapcsolatot magában foglaló jogviszony. Létesítésének azon túl, hogy a munkáltató és a munkavállaló személye elkülönüljön további feltétele, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye is különüljön el. Abban az esetben, ha a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye nem válik el a munkavállaló személyétől, fogalmilag kizárt a munkaviszony létesítése. A munkaviszony fennállása abban az esetben is kizárt a tag és a társaság között, ha a tag az ő tekintetében egyébként munkáltatói jogkört gyakorló személyre olyan jelentős tulajdonosi befolyással rendelkezik, hogy az az ő tekintetében az irányítotti, azaz az alárendelti pozíció fennállását kizárja. Vannak olyan, a munkaszerződéshez kapcsolódó tartalmi elemek, amelyeket inkább a munkajogviszony tartalmi elemei közé sorolandónak tartok. Ezek a tartalmi elemek pedig a felek pontos megjelölése, illetve a munkakörben történő megállapodás. Természetesen a szerződést kötő felek pontos megjelölése a szerződés elmaradhatatlan – kötelező – részét kell, hogy képezze, azonban, maga a munkajogviszony is aközött a két fél között jön létre, akik magát a munkaszerződést is megkötötték. Arra való tekintettel, hogy a munkaszerződés legfontosabb szerepe abban áll, hogy létrehozza magát a munkaviszonyt, elgondolkodtatónak tartom, hogy miért is nem tartozik a munkaviszony tartalmi elemi közé. Hiszen, ha a munkaszerződést megkötő felekben nincs meg az az elhatározás, hogy munkaviszonyt szeretnének létesíteni egymással maga a munkaszerződés sem jön létre. A munkakörrel kapcsolatban pedig szeretném kifejteni, hogy véleményem szerint azért lenne célszerű a munkajogviszony tartalmi elemi közé sorolni, mert a munkáltató szemszögéből a munkakör nemcsak az irányítási, konkretizálási jogban fejeződik ki, hanem a foglalkoztatási kötelezettségben is, amely szintén a munkajogviszony elhatárolható elve. A munkakör meghatározása során is megjelenik az a bizonyos alá-fölérendeltségi viszony a munkáltató és a munkavállaló között, amely szintén a munkajogviszony jellemzői közé sorolható, ugyanis a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkaköri feladatairól, azaz köteles munkaköri leírást bocsátani annak rendelkezésére, melyben részletesen kifejtésre kerülnek a munkaköri feladatok. A munkakör és a munkaköri leírás kapcsolata pedig abban áll, hogy a munkaköri leírás a munkakör alapja azonban a munkakörhöz képest a munkaköri leírásban a munkáltató egyoldalú nyilatkozatával meghatározza, hogy az adott munkakörben milyen feladatokat lát beletartozónak. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a munkáltató van a domináns pozícióban ezen kérdéskörben. Zárásként pedig szeretném megjegyezni, hogy ezzel az alá-fölérendeltségi viszonnyal szemben a munkaszerződés megkötésénél a felek kapcsolatát mellérendeltségi jogviszonynak kell jellemezni. | |
| dc.description.corrector | N.I. | |
| dc.description.course | Jogász | |
| dc.description.degree | egységes, osztatlan | |
| dc.format.extent | 44 | |
| dc.identifier.uri | https://hdl.handle.net/2437/343878 | |
| dc.language.iso | hu | |
| dc.rights.access | Hozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében. | |
| dc.subject | munkaszerződés | |
| dc.subject | munkajogviszony | |
| dc.subject | tartalmi elemek | |
| dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Jogtudomány | |
| dc.title | A munkaszerződés és a munkajogviszony dogmatikai kapcsolatának elemzése |