„E réteg, az időseket leszámítva, pillanatok alatt megszűnne, ha Magyarországon nyugati bérek lennének, illetve, ha megadóztatnák őket.” Vízió vagy realitás a feltevés a magyar mezőgazdaságban? Hol tartunk ma az agrárgazdaság szabályozásában? Magyarországon, kedvező agrárpotenciállal rendelkező ország révén, mindig aktuálpolitikai középpontban áll az agrárium. A figyelem folyamatos a jogalkotó részéről, ám a konstruktív cselekvési tervek megvalósításai elmaradnak, vagy ide-oda kapkodó munka eredményeként csökevényesre sikerülnek. A dolgozat a mezőgazdasági őstermelőket érintő jelenlegi agrárpénzügyi trendeket vizsgálja. Az egyes fejezetekben górcső alá veszem az agrárpolitika céljait, mint kiemelt kormányzati feladatként való kezelésének szükségességét, a hatályos adójogi (személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó) és társadalombiztosítási szabályokat, illetve az állam költségvetésből megvalósuló agrárfinanszírozási funkcióit az őstermelők tükrében. A dolgozat célja, hogy átfogó képet nyújtson a mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek költségvetési kapcsolatairól. Munkámban elsősorban nem a hatályos jogszabályok hiánytalan citálása a célom, hanem sokkal inkább a joganyagban fellelhető problematikus pontok, illetve a visszaélésekre okot adó rendelkezések boncolása. Feltett hipotéziseimet – miszerint például a jogalkotó az őstermelőkre vonatkozóan egyre inkább egy vállalkozói státuszhoz közelítő szabályozás felé halad – a jogszabályokból levont következtetések mellett saját számításokkal támasztom alá. Így külön fejezetben felállítok két eltérő modellt az őstermelők költségvetési kapcsolatairól, kutatva azt a kérdést, mennyire jövedelmező a termelés különböző bevételek esetén. A nehezedő adóterhek mellett az őstermelőket továbbra is előnyben részesíti a jogalkotó különböző kedvezmények nyújtásával. A kedvezmények azonban nem minden esetben érik el a preferálandó réteget a megvalósuló visszaélések, illetve a kedvezmények elterülése miatt. A kormányzat tehát a magasabb adóterhek technikáját alkalmazva a jogkövető őstermelőkkel fizetteti meg az adóelkerülők miatt kieső adóforintokat. A megoldás véleményem szerint semmiképpen sem az adójogszabályok finomhangolásában rejlik, hanem sokkal mélyebben, a mezőgazdaság stabilitásának megteremtésében, a garantált termelői árak biztosításában, illetve a termelői státusz valóságnak adekvát jogi kereteinek meghatározásában. De lege ferenda felmerül a kérdés: kedvezményes, de egyben hátrányos adópreferenciákkal parasztok maradjanak, vagy a vállalkozásokhoz hasonlóan adófizetőkké váljanak a magyar gazdák?