A diplomamunka célja az érett súlyú újszülöttekben jelentkező intracranialis vérzések lehetséges etiológiai tényezőinek, diagnosztizálásának és terápiájának ismertetése a jelenkori ismeretek alapján. A téma objektív bemutatása azonban az átfogó szakirodalmi publikációk ritkasága miatt nem könnyű. Az érett súlyú újszülöttek intracranialis vérzésének gyakorisága jelentősen elmarad a koraszülöttekben tapasztalható incidenciához képest, ezért a tankönyvek, valamint a hazai és a külföldi tanulmányok jelentős része is a kis, az igen kis vagy az extrém kis születési súlyú újszülöttek intracranialis vérzéséről íródtak. A 26. gestatiós hét előtt születettek IVH gyakorisága 40-50% körüli, ellenben az érett súlyú újszülöttekben 5%-nál is kevesebb ez az arány. [17] Anatómiai elhelyezkedésük alapján a következő intracranialis vérzések vannak: EDH, SDH, SAH, intraparenchymalis és intraventricularis vérzések, önállóan, vagy kombináltan is előfordulhatnak.Az érett újszülöttek intracranialis vérzésének gyakorisága pontosan nem ismert, a tünetmentes és tünetekkel jelentkező vérzések gyakorisága publikációfüggő Az eddigi tanulmányok eredményeit összegezve megállapítható, hogy az érett újszülöttek ICH-ja gyakrabban jelentkezik tünetmentesen, mint ahogy azt korábban gondolták. Egy tanulmány szerint az SDH az újszülöttek 46%-ában tünetmentes volt. [4, 23, 26]Amerikai tanulmányok alapján az érett újszülöttekben tünetekkel jelentkező ICH gyakoriság 2,7-4,9/10000 élve születés. [23]A kiváltó tényezők szerint az érett újszülöttek koponyaűri vérzésére hajlamosító faktorok három főbb csoportba oszthatók maternális tényezők, neonatális tényezők és születéssel kapcsolatos tényezők, de az esetek egy részében a kórok ismeretlen marad. [4, 20, 23]Az érett újszülöttek ICH-ja nagyrészt tünetmentesen jelentkezik. Az ICH tüneteit mutató újszülöttek klinikai tünetei a vérgyülem növekedésének gyorsaságától, végső méretétől, a sérülés helyétől, típusától és annak súlyosságától függenek. A klinikai tünetek nem specifikusak a kórállapotra, és általában a koponyaűri nyomásfokozódás tünetei képében a szülés utáni első héten jelentkeznek. [15-16, 19, 26] Az érett újszülöttekre leginkább a súlyos, akár fatális kimenetelű subduralis, valamint a kevert, több gócú, egyszerre több területet érintő, változó klinikai súlyosságú intraparenchymalis vérzések a jellemzők. [15, 20] Az érett újszülöttkori ICH többnyire konzervatív ellátást igényel, de bizonyos esetekben:mind a vérömlenylebocsátás és mind a hydrocephalus direkt módon indikálja az idegsebészeti beavatkozást. [43] Egy kanadai tanulmány 56 ICH-s újszülöttet vizsgált. A vizsgálat újszülöttek prognózisa a következőképpen alakult: Az érett súlyú újszülöttek esetében a legjobb prognózisúnak az SDH-sok bizonyultak, 80%-ban nem volt maradandó károsodás az újszülöttekben. A SAH-os esetek 56%-a szövődménymentesen meggyógyult, ám ebben a vérzési típusban volt a legmagasabb a mortalitási gyakoriság,19%. Az IPH-nak volt a legkedvezőtlenebb kimenetele: 12%-ban súlyos kognitív és 18%-ban maradandó fizikális elváltozást figyeltek meg. [22]