Bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) akvapóniás termesztése

Abstract

Általánosságban elmondható, hogy a mezőgazdasági ágazatok a következő évtizedekben azonos problémával néznek szemben, a klímaváltozás negatív hatásaira mindenkinek reagálnia kell, hogyha szeretne továbbra is a termelésben maradni. Az egyik legkritikusabb pont a klímaváltozás kapcsán a csapadék egyenetlen eloszlása térben és időben, így főként a növénytermesztés szempontjából azok a technológiák fognak előtérbe kerülni, ahol biztosított a kiegészítő vízutánpótlás. Az akvapóniás növénytermesztés megoldásként szolgálhat, miután kis területen nagy hozamokat lehet ezzel a módszerrel elérni, víztakarékos módon. Az akvapónia a növénytermesztés és az akvakultúra kombinációja, ahol a vízbe került takarmányokból és a halak ürülékéből képződő ammóniát a nitrifikáló baktériumok először nitritté, majd a növények számára felvehető nitráttá alakítják. Számos projekt indult az utóbbi időben azzal a céllal, hogy az Európai Unióba bekerülő import szóját alternatív növényekkel kiváltsák, erre megoldásként szolgálhat egy világszerte elterjedt vízinövény, a békalencse. A békalencsének szárított formában magas a fehérjetartalma, aminosavösszetétele hasonlít az állati fehérjéhez. Dolgozatom témája az akvapóniás békalencsetermesztés, ahol négy kezelést állítottunk be a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-⁠, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Halbiológiai Laboratóriumában. A kezelések között az eltérő mértékű betakarításban volt különbség, a kísérlet során megvizsgáltuk, hogy melyik kezelés esetén érhető el a legnagyobb békalencse biomassza, valamint, hogy a betakarítás mértéke hogyan hat a növekedési ütemre.