Napjainkban megnövekedett az igény a szabadidős tevékenységek, valamint élsportok iránt, amellyel párhuzamosan megnőtt a térdsérülések, azon belül is az elülső keresztszalag (LCA) sérülések száma. Az LCA szakadás kezelésének egyik lehetséges módja a műtét nélküli konzervatív kezelés, melyet főleg olyan pácienseknél végeznek, akik olyan társbetegséggel rendelkeznek, amely kontraindikálhatná a műtéti beavatkozást. A fizikailag aktív életet élő sérülteknél, akik a korábbi életvitelüket folytatni kívánják, a műtéti megoldás a leghatékonyabb eljárás. Az elülső keresztszalag sérülések legelfogadottabb kezelési módja tehát a műtéti eljárás, amely során visszaadják a térdízület nyílirányú, valamint rotációs stabilitását. Az elülső keresztszalag műtéti rekonstrukciója elengedhetetlen az élsportolók számára, de szintén fontos és számos előnyt jelent a hobbiszinten sportolók, valamint a nem sportolók számára is, hiszen az LCA szakadás megbontja a térdízület mechanikáját, s az instabilitáson kívül a későbbiekben az ízületet érintő degeneratív elváltozásokhoz vezethet. Vizsgálatunk célja meghatározni, hogy a sportba való visszatérést követően milyen irányban változott a sportolók ízületi stabilitása, proprioceptív rendszere, egyensúlyozó képessége, nyújthatósága, izomereje a keresztszalag rekonstrukció utáni rehabilitáció befejeztével.