Napjainkban Magyarországon a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség a cigája juhfajta két változatát különbözteti meg, az őshonosat és a tejtermelésre szelektált változatot. Bár mindkét változat őshonosnak tekinthető, az eltérő tenyésztési és takarmányozási körülmények jelentős különbségeket eredményezett testméretben, testsúlyban és termelésben egyaránt. Korábbi kutatások azt az eredményt mutatták, hogy a cigája már a századfordulót követően testméreteiben nőtt és testarányaiban változott a XIX. századi változathoz képest. Tudatos tenyésztésük az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult, ezért fontos faladat megtalálni a fajta értékeit genetikai és gazdasági szempontból egyaránt. Számos – többek között molekuláris genetikai – vizsgálat irányult már a cigája változatainak jellemzésére és elkülönítésére, azonban a magyarországi csókai állományról tudomásunk szerint eddig még nem közöltek testméret adatokat, emellett a fajták törzstenyészeteiben még ma sem nélkülözhető az állományok alkattani változásának nyomon követése és a testméretek felvétele. Vizsgálatunk a Debreceni Egyetem kismacsi Kísérleti Telepén történt a csókai fajtaváltozatú cigája testméret adatainak felvételezésével, amelyet a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma in situ génbankként tart fenn a fajta biodiverzitásának megőrzése céljából. A dolgozat során vizsgáltuk, hogy a magyar csókai állomány mennyire különül el a korábbi alkattani vizsgálatok során felmért hazai cigája változatoktól, valamint mennyire mutat alkattani hasonlóságot az eredeti szerb csókai változattal. A testméretek közötti összefüggések meghatározására Pearson korrelációt használtunk, a vonal és az életkor hatásának vizsgálatára többtényezős varianciaanalízist végeztük (P 0,05) valószínűségi szinten.