A thrombocyta-leukocyta vegyes aggregátum képződés, a thrombocyta EDRF/NO termelés és a haemorheologiai tényezők változása diabetes mellitusban, szerepük az angiopathia kialakulásában

Dátum
2007-05-15T15:57:24Z
Szerzők
Káplár, Miklós
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A diabeteses angiopathia kialakulása összetett folyamat. A már meglévő érszövődmények kezelése szükségszerű, de nem megoldott, teljes gyógyulásra többnyire nincs lehetőség. Megfelelő kezeléssel és a szénhidrátháztartás rendezésével a további progresszió lassítható, megállítható, illetve több-kevesebb javulás is elérhető. Jelen ismereteink szerint a legjobb „megoldást” a megelőzés jelenti. Jelentős, pozitív szemléletváltozást tükröz az a tény, hogy a prevenció az elmúlt években a cukorbeteg-gondozás meghatározó elemévé vált. Az érszövődmények megelőzésének és kezelésének fontos feltétele a pathomechanismus minél pontosabb ismerete és az érbetegségek korai stádiumban való felismerése. Nagy előrelépést jelenthet ezen a téren az angiopathia-hajlam előrejelzésének lehetősége, az ide vonatkozó legfrissebb kutatási eredmények biztatóak. Az angiopathia-rizikó ismeretének jelentőségét hangsúlyozza, hogy a cukorbetegséghez kapcsolódó érbetegségek megjelenése csak részben glykaemia függő folyamatok eredménye. A betegek kb 5%-ában akkor is csak enyhe angiopathia alakul ki, ha nem kezelik megfelelően cukorbetegségüket, míg 10-15%-ban gondos kezelés mellett is súlyos szövődmények lépnek fel. Feltételezhető tehát egy bizonyos öröklött, nem glykaemia függő angiopathia-hajlam, melynek ismerete előrevetíti az érbetegség kialakulásának kockázatát. Az utóbbi évtizedekben az angiopathia pathogenesisét számos vizsgáló különböző szempontok szerint elemezte és több részletét, részfolyamatát tárták fel. A technikai lehetőségek bővülésével mélyrehatóbb vizsgálatokra nyílt lehetőség és egyre inkább gyűlnek az érszövődmények kialakulását magyarázó, illetve azzal összefüggésbe hozható adatok, a részletekbe menőbb megfigyelések pedig újabb és újabb szempontokat vetnek fel. Utóbbiak közé sorolhatók a fehérvérsejtek és thrombocyták kapcsolódásakor kialakuló un. vegyes aggregátumok, a thrombocyták NO-termelésének csökkenése stb. A legfrissebb elgondolások, vizsgálati eredmények szerint a vasanyagcsere - haemochromatosis heterozigota állapot és a haptoglobin polimorfizmus az örökletes angiopathia-hajlam előrejelzésében lehetnek fontosak. Célul tűztem ki a diabeteses angiopathia kialakulásának több szempontból való vizsgálatát és összefüggéseket kerestem az egyes pathogenetikai tényezők között. Munkám súlyponti részét a leukocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok és a thrombocyta NO termelés vizsgálata képezik. A vegyes aggregátumok számának alakulását magas thrombocyta számmal járó myeloproliferatív kórképekben is tanulmányoztam. Elemeztem továbbá a lipidperoxidáció, a homocysteinszint és a haemorheologiai tényezők cukorbetegekben létrejövő változását, a diabeteses érszövődmények kialakulásában játszott szerepüket. A Helicobacter pylori diabeteses érszövődmények kialakulását elősegítő feltételezett hatását is vizsgáltam egy kisebb betegcsoportban. Irodalmi adatok szerint a leukocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok számát egyes kóros állapotokban (pl. myocardialis infarctus acut szakában, extracorporalis keringés mellett végzett szívműtétek kapcsán, stb.) emelkedettnek találták. Vizsgálataink szerint a monocyta-thrombocyta vegyes aggregátumok szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő diabeteses betegekben az egészséges kontroll csoporttal szemben. Súlyos kisérbetegségek esetén az aggregátumok számának emelkedése kifejezettebb. Ez a tény megerősíti az aggregátumok érszövődmények pathogenesisében betöltött szerepére vonatkozó feltételezésünket. Figyelemfelkeltő, új megállapításnak tartom a thrombocyta-monocyta vegyes agrregátumok számának postprandialis vércukorszint emelkedéssel párhuzamosan megfigyelhető növekedését. Magas thrombocyta számmal járó chronikus myeloproliferatív kórképekben a thrombocyta-monocyta aggregátumok számának emelkedése jelentős, meghaladja a diabeteses betegekben mért értékeket. Értünetek mellett (ujjzsibbadás, szédülés, stroke) az emelkedés mértéke még határozottabb. A vérlemezkék NO-termelése mindkét diabetes formában csökkent. Az önmagában nem jelentős mennyiségű NO-nak mint „utolsó szalmaszálnak” szerepe lehet egy esetleges érelzáródás megelőzésében. Hasonló eredményt kaptunk a vizelettel ürített, endothelium NO termelését tükröző NO2/NO3 mennyiségében is. A haemorheologiai tényezők közül a vörösvérsejtek deformabilitását jelző relatív sejttranzit időt, a plazma fibrinogénszintet és viszkozitást határoztuk meg. A relatív sejttranzit idő diabetesben megfigyelhető változására vonatkozó irodalmi adatok kissé ellentmondásosak, többnyire emelkedésről számolnak be. Saját vizsgálatunkban a vörösvérsejtek sejttranzit idejének fokozódását észleltük. A plazmaviszkozitásban nem, a fibrinogénszintben csak a 2-es típusú diabetesesek és kontroll csoport között találtunk a szignifikancia határán mozgó különbséget. A plazmaviszkozitást szövődményekre lebontva vizsgálva a különbség a nephropathiás és proliferatív retinopathiás betegcsoport és kontroll csoport, valamint a proliferatív retinopathiás és háttér retinopathiás esetek között szignifikáns. A vörösvérsejtek és a plazma lipidperoxidációját egyaránt fokozottnak találtuk a diabeteses csoportban, a különbség szignifikáns. A lipidperoxidáció 1-es típusú diabetesesekben a szénhidrátháztartás egyensúlyával, míg 2-es típusú betegekben a betegségtartammal mutat pozitív korrelációt. A plazmaviszkozitás 1-es típusú betegekben a diabetes tartammal, 2-es típusúak között a szénhidrátháztartás egyensúlyával és a fibrinogénszinttel korrelál. Vizsgálataink az említett tényezők diabeteses angiopathia kialakulásában betöltött szerepét támasztják alá. Eredményeink szerint a hyperhomocysteinaemia is fontos, additív tényező a diabeteses nephropathia kifejlődésében. A Helicobacter pozitivitás vizsgálata inkább figyelemfelkeltő jellegű, eredményeink messzemenő következtetésekre nem adnak lehetőséget. A krónikus fertőzések és a diabeteses angiopathia kapcsolatát egyre több adat erősíti. További, nagyobb betegszámot felölelő vizsgálat szükséges a pontosabb összefüggések feltárására. Kis számú betegen végzett vizsgálatunk alapján a HP érszövődmények kialakulását elősegítő szerepe felvethető.
Leírás
Kulcsszavak
Forrás