A Kettős-Körös meder és ártéri halfaunájának felmérése

Dátum
2009-02-03T09:13:10Z
Szerzők
Barna, Péter
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A természetvédelem célja nem csak a halfaunánk védelme, hanem az élőhelyeikre való kellő odafigyelés is. A 2006-2008 közötti időszakban vizsgáltam a Kettős-Körös halfaunáját. Felméréseim során 3902 halegyedet határoztam meg illetőleg került bemondásra horgászok által. A meghatározásaim alapján 41 fajt sikerült elkülönítenem az eddigi megállapított 44 fajjal szemben a folyó teljes szakaszáról. A Kettős-Körösön a reofil fajok dominanciája figyelhető meg a limnofil fajokkal szemben. Előkerült egy fokozottan védett halfajunk a magyar bucó, mely előkerülését horgászok jelezték. A védett halfajok közül a réticsík került tudomásomra szintén horgászok által. Saját eredményemnek tekintem a fenékjáró küllő, halványfoltú küllő, szivárványos ökle, széles durbincs, selymes durbincs kimutatását. Tovább védett fajok a kurta baing, vágócsík, és a tarka géb, melyeket HARKA & SALLAI (2004) vizsgálataik során kimutatott, de saját vizsgálataim során előfordulásukat nem sikerült bizonyítanom. Az utóbb említett fajok kimutatásának eredménytelensége nem jelenti azt, hogy nem élnek a folyóban, hanem inkább a módszereim hiányossága indokolja. Összességében teljes foghatósági tilalom alatt áll a folyón 10 faj. A méretkorlátozások 9 fajt érintenek, a tilalmi idők pedig 8 halra terjednek ki. Nemes halakból összesen öt, de egy fajból legfeljebb három példány tarható meg. Továbbiakban két fajra a fehér és pettyes busára példánykorlátozás érint, amely szerint naponta 3 egyede tartható meg. A folyó halfaunája teljes mértékben a Tisza hatása alatt áll, így az előkerült halfajok mindegyike megtalálható a Tiszában.
Leírás
Kulcsszavak
természetvédelem, halfauna, Kettős-Körös
Forrás