A fogyatékos személyek aránya a társadalomban jelentős, így elfogadásuk, illetve elfogadásuk segítése egyaránt fontos, amelyre már gyerekkorban is érdemes hangsúlyt helyezni. Az elfogadásra és ezzel együtt az ismeretek átadására óvodáskortól kezdve lehetőséget adnak a mesék, hiszen a gyermekek születésüktől kezdve nyitottak másokra, ezt a viszonyulásukat pedig a környezetük képes akár negatívan, akár pozitívan is befolyásolni. Éppen ezért a mese az óvodáskorú gyermekek esetében alkalmas lehet arra, hogy az elfogadási folyamatot pozitívan befolyásolja. Kérdés tehát, hogy a mesék milyen módon tudják támogatni az óvodáskorú gyermekek toleranciáját a fogyatékos személyek iránt, valamint azok alkalmasak-e a felnőtt felolvasó véleményének átformálására. A másik kérdés, hogy az érzékenyítő mesék milyen információkat tudnak átadni az adott mesén belül az adott fogyatékosságról, illetve, hogy így meg tudnak-e maradni meséknek vagy ismeretterjesztő könyvvé alakulnak-e át. Ezen kérdések megválaszolása érdekében a dolgozatban arra keressük a választ, hogy az óvodáskorú gyermekeknek szánt kortárs, különböző fogyatékosság területekről szóló mesesorozat és mesegyűjtemény hordoz-e és ha igen, milyen irodalmi értéket. A dolgozat elméleti részében sor kerül a témához szorosan kapcsolódó fogalmak meghatározására, az egyes mesefajták vázolására, a mesekorszakok és a mesék hatásainak bemutatására, kitérve a problémaközpontú irodalom és kritika megjelenésére, valamint az érzékenyítés lehetséges módjaira. A kutatási részben bemutatásra kerül a vizsgált mesék cselekménye.