Környezetemben azt tapasztaltam, hogy számos özvegy nő neveli egyedül gyermekeit, azonban a megözvegyülés témakörét kevés tanulmány vizsgálja, mind a szociológiában, mind a szociális munkában. Kutatások alátámasztják, hogy az egyszülős családokban megnő a kockázat az elszegényedésre, illetve a deviáns magatartás kialakulására. Szakdolgozatomban megvizsgáltam, hogy ezek a kockázatok miként állnak fent az özvegy családfővel rendelkező családokban. Az özvegyek körében magasabb a nők aránya, ezért dolgozatom célcsoportját a nőkre szűkítettem. Diplomamunkámnak „A megözvegyülés hatása a nők életére” címet adtam, melyben arra kerestem a választ, hogy: Az özvegy nők hogyan dolgozzák fel a gyászt? A férj elvesztése miként befolyásolja a tőkefajtákat? Ezeknek az eseményeknek milyen hatása van a szülő – gyermek kapcsolatra? Miként alakulnak át az özvegy nők hétköznapjai? A szociális munka hogyan tud hatékonyan segíteni? Szakdolgozatomban mélyinterjúk segítségével igyekszem választ adni a kérdésekre.