Kutatásunkat a DE-KK Neurológiai klinikáján facialis paresissel diagnosztizált 12 fő között végeztük. Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a kezelés kiegészítéseképpen a gyógytornász által kidolgozott tornaprogram hozzásegíthet-e a betegség teljesebb gyógyulásához. Célunk az arcfunkciók lehető legteljesebb helyreállítása, a megfelelő tájékoztatás, ezáltal pedig a szociális és mentális jóllét növelése volt. Munkánk során 12 faciális paresissel diagnosztizált beteg arcfunkcióját, illetve fizikális, szociális és mentális jóllétét mértük fel különböző, a klinikai gyakorlatban is használt szubjektív skálák és kérdőívek segítségével. Vizsgálati csoportunkból 6 fő elektroterápiában, másik 6 fő pedig komplex tornaprogramban és elektroterápiában részesült. Az intervenciós programunk résztvevői egy tájékoztató füzetet is kaptak, ami a gyakorlatok otthoni kivitelezését, a betegség teljesebb megértését segítette. Két hónapon keresztül zajlott a program heti 5 alkalommal, minden munkanap. A tornaprogram végeztével összehasonlítottuk a két csoportunk kezdeti és végértékeit, megvizsgáltuk a javulás mértékét és levontuk következtetéseinket.