Bevezetés: A malignus haematológiai betegségek kezelésében alkalmazott autológ perifériás haemopoieticus őssejt-transzplantáció (APSCT) során leadott nagydózisú, intenzív citosztatikus kezelés egyik gyakori és súlyos szövődménye az oralis mucositis (OM). Az elő-és kondícionáló kezelések hatására létrejövő immunszupresszió ugyanakkor fokozza a secunder szájüregi daganatok (OSCC) kialakulását is, hangsúlyozva a poszttranszplantációs stomato-onkológiai gondozás jelentőségét. Célul tűztük ki az oralis epithel sejtekben az alkalmazott indukció, konszolidáló és kondícionáló kezelések hatására bekövetkező morfológiai változások vizsgálatát, potenciális biomarkerek azonosítását. Anyag és módszer: Vizsgálatunkba 8 malignus haematológiai betegség miatt APSCT-n áteső beteget és 20 korban és nemben megegyező, krónikus betegségben nem szenvedő kontroll személyt vontunk be. A transzplantáció 4 meghatározott időpontjában (-3/-7.; 0.; +7.; +14. nap) mindkét oldali buccáról exfoliatív cytológiával nyert szájnyájnyálkahártya keneteket digitális képanalízissel, (ImageJ szoftver) elemeztük. A teljes sejt (TC) és a nucleus (N) vizsgálata során 5-5 paramétert (felszín (area), átlagos (mean) intenzitás, kerület (perimeter), kerekség (circularity), átmérő (feret)) míg a mag esetében egy további paramétert (leggyakrabban előforduló intenzitás érték) értékeltünk, meghatároztuk továbbá a nucleus és citoplazma területének arányát (Area N/C). Eredmények: Remisszióban mind a TC, mind a nucleus vizsgált paramétereinek többsége (5/6) szignifikánsan változott. A -3/-7. és a +14. nap között az APSCT hatására a TC esetében 1 (mean, p<0.001), míg a nucleus esetében 5 paraméter változott szignifikánsan (p<0.05). TC esetében csak az átlagos intenzitás, míg a nucleusnak minden vizsgált paramétere szignifikáns változást mutatott a transzplantáció egyes fázisai között is. Következtetés: Az indukciós, konszolidáló és kondícionáló kezelések tartós morfológiai változást okoznak az oralis epithel sejteken. Klinikai jelentőség: Az immunszupresszív terápiákra érzékenyen reagáló nuclearis paraméterek potenciális biomarkerként szerepelhetnek.